Találtam egy cikkecskét a mai Népszabiban.
Okuljon mindenki az itt következő sorokból(főleg Körmend környékén).

Becsapták, elfogták, megverték
Váradi Györgyöt nem lehet megfélemlíteni
NSZ • 2003. január 24. • Szerző: Horváth László

Váradi Györggyel mindig történik valami. Az ismert pécsi kosárlabda-játékvezető nem tehet róla, de sokszor hetekig ő a beszédtéma. Kezdődött azzal, hogy hat éve az akkor még létező szerencsejátékon, a bingón nyert egy autót. Ő legalábbis azt hitte, s örült az egész család a hírnek. Csakhogy mire sor került volna a kocsi kulcsainak átadására, csődöt jelentett a sorsolást lebonyolító cég, emiatt nemhogy autó, de még kártérítés se lett belőle.

Aztán jött 1998, amikor letartóztatták. Igaz, nem idehaza, hanem a Közel-Keleten. A bejrúti repülőtéren kapcsolták le, Libanonban előbb az ázsiai női, majd a férfi kosárlabda-bajnokság döntőjét vezette, amikor egy jóakarója feltárcsázta az ottani elhárítást, és mint izraeli kémre hívta fel rá a figyelmüket. Tény, hogy korábban ott is fütyült meccseken, és izraeli vízum is volt az útlevelében. A reptéren egy szobába zárták, órákon keresztül nem szóltak hozzá, mígnem egyszer csak külön indoklás nélkül felrakták az Air France Párizsba induló gépére, és ezzel hazazsuppolták.

Azóta belügyminiszteri engedéllyel két útlevele van, az egyiket akkor használja, ha az arab világba tart, a másikat pedig akkor, ha Izrael az úti cél.

– Akkoriban négy hétvégén voltam Libanonban vezetni a szekszárdi kollégámmal, Szabó Györggyel. Az incidens után két hónappal jött egy levél Bejrútból, ebben angol és arab nyelven értesítettek, hogy tévedés volt az egész, feloldották a rám vonatkozó beutazási tilalmat. Ezzel mehettem volna hozzájuk, tavaly megint meghívtak, azonban – milyen a véletlen – éppen Izraelben vezettem, így lemondtam a szereplést.

A legújabb sztori Váradival kapcsolatban az, hogy tavaly december 7-én Körmenden, egy férfi bajnoki meccs után megverték. Ebből nagy botrány lett, már csak azért is, mert a bíróságon feljelentette a rendező klubot (amely ráadásul még elnézést sem kért tőle a történtek miatt), az ottani, állítólag rájuk vigyázó biztonsági szolgálatot és persze az elkövetőt is, egy helyi szurkolót. Ahogy meséli, ekkora ütést még sohasem kapott életében, sem orvul, sem pedig szemből. Úgy érzi, nem követett el semmi olyat, amivel az alattomos jobbegyenesre rászolgált volna. Mindenesetre néhány napra rá, feldagadt szájjal, már nemzetközi meccset irányított a szlovákiai Losoncon.

Szeret egyedül dönteni (kép: Márton András)
1990 óta csaknem 400 nemzetközi meccsen bíráskodott. FIBA-játékvezető, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség égisze alatt működő bajnokságokon működik közre. Két esztendeje a riválishoz, az akkor szerveződött ULAB-hoz hívták, ám nemet mondott.

–Mindenben konzervatív vagyok, ezért nem mentem át a másik szövetséghez, pedig ott a sokszorosát kapnám annak, amit a FIBA-nál keresek játékvezetéssel. Utóbbinál egy női meccs 100, egy férfi pedig 200 eurót ér. Mindkét összeg csak töredéke annak, ami az ULAB-nál várt volna rám. A nemzetközi porondon 50 év a felső korhatár. Most 46 vagyok, vagyis van még néhány évem. Egyébként évente körülbelül 25 külföldi és 40 hazai mérkőzésem van. Január 30-án vezetek a női Euroligában, a Jekatyerinburg csarnokában. Ez a csapat a PVSK-val van egy csoportban, négyezer kilométert kell repülnöm, amíg Oroszországba érek. Csak a repülőjegyem magyar pénzre átszámítva 650 ezer forint, ezt nem sok magyar klub tudná kifizetni. Amikor az oroszok meghallották, hogy a különböző csatlakozások miatt ennyibe van az odautazásom, szó nélkül tudomásul vették. Hiába, gazdag egyesületről van szó, ezt már akkor láttam, amikor Pécsett játszottak. Amúgy a FIBA-nál a költségkímélés fontos szempont, általában a közeli országokból hívnak játékvezetőket, ezzel is lehet takarékoskodni.

Szereti a felelősséget, szeret egyedül dönteni, talán ezzel is vívta ki akkor Körmenden a közönség ellenszenvét. Merthogy akkor is fújt, amikor a másik kollégája nem. De hát csaknem 30 körmendi mérkőzésen fütyült már, és bár voltak forró pillanatai, ilyen atrocitásra eddig nem került sor. Még egy zártkapus Körmend–Szolnok bajnokit is vezetett, igaz, akkor aztán nem kellett mitől tartania.

Két lánya közül a kisebbik kosarazik, a 17 éves Zsófia tagja volt a Máltán katolikus világolimpiát nyert magyar csapatnak. Él-hal a sportágért, az Autópark-PVSK játékosa, mindkét lábát műtötték már, most is éppen egy operáció után van. Nővére 22 esztendős, egyetemista.

Egy pécsi pizzériában beszélgetünk, Váradi szemben ül az egyik bejárattal, sűrűn köszön. Látszik, sokan ismerik.

– A körmendi eset után sokan kerestek meg. Ismeretlenek is megszólítottak az utcán, és mélységesen elítélték azt, ami velem történt. Ez jólesett. Ezért is folytatom a játékvezetést. Engem nem tudnak megfélemlíteni, hiába kiabálták Körmenden, hogy felgyújtják a házamat. Ügyvédem, dr. Halmos Péter most kapott tőlem feladatot, éppen eleget. Nem tehetek róla, így alakult. Szívesen lemondtam volna arról, hogy egyszerre három perben képviseljen. Egyébként, ha holnap Körmendre küldene meccset vezetni a hazai szövetség, elmennék. De azt hiszem, erre egyhamar már csak a biztonságom miatt se kerül sor.