Úgy van! Egyébként engem az zavar, hogy a DJ-ket vérlázítóan erős sztárkultusz legni körül, megdöbbentő modon az olyan műfajokban (igenytelen fajta house, 4/4) tevékenykedőket is, ahol már a "zenék" készítői is meglehetősen igénytelent alkottak. Igen, persze ezeknek is megvan a maguk varázsa, mivel rendkívül monotonok és egyhangúak (4/4 lüktetés, mellé némi presetpróbálgatás), ezért némi droggal, alkohollal kb olyan enyhén (vagy erősen) hipnotikus állapotba kerülnek a partyzók mint anno a tűz körül törzsi táncot járva. A hatásra az elképesztő hangerő rásegít, (mindenhol érezhető folyamatos ütemes rezgés, lüktetés), majd az egyszerű közönség eufóriában tombol, és legközelebb is ezt az élmény áhítja, innentől fogva például egy dallamosabb, ritmusosabb zene már messze nem hozza úgy tűzbe mint a fent említett "törzsi sámántánc", amire a fényeffektek, füst is rátesz egy lapáttal.
Ez bizony nagyon jó biznisz. Nem kell hozzá élő zenekar, nem kell igényes zenét készíteni, egyszerű előállítani a terméket(zenét), időnként a hangszínparkot erősen fel kell újítani, felreppenteni egy új divatos sztárt"zenekart", a DJ keze nem rohad le a számok kevergetésénél, scratch-elni, szinte tilos is, a bedurrant közönség pedig fogyaszt rendesen.
Bizony bizony 12-14 évesen még én is ebben a "kultúrában" mozogtam, igaz akkoriban a disco úgy nézett ki, hogy bizonyos helyeken a dj szövegelt is, hergelte a közönséget, lehetett kérni számokat (úgy, hogy be is mondta ki küldi kinek), és zorba meg hasonlók mentek. Persze később ahogy nagyon bedurvult a house korszak, és én meg kezdtem komolyodni, meg foglalkozni a zenével teljesen megváltozott a véleményem, sőt egyenesen a rockzene, népzene irányába fordultam, jelenleg leginkább korai öröm, másfél, colorstar, stb. előadőkat kedvelem, de nem vetem meg a JÓ dnb-t, Bigbeat-ot, stb... Amúgy a DnB kb 96 környékén volt a csúcson, azóta folyamatosan igénytelenedik. voltam például egy olyan szar palotai féle party-n, (Másfél után) hogy 5 perc után kijöttünk, aztán fél órát ültünk még kint abban a reményben, hogy valami olyan zene is lesz amit nem "the game" rokona írt, de nem, úgyhogy eljöttünk. Ugyanakkor nyáron efotton egy olyan palotai féle partyn is voltunk (szintén másfél után) ahol pedig nagyon jó zenék szóltak végig.

Szóval van ami engem sokkal jobban zavar, minthogy a DJ tehcnikailag mennyire felkészült vagy sem, mégpedig az, hogy a zenét a közönséghez igazítsa! Mert például tavaly is, colorstar (psziheledikus rock, elektro-s, beütéssel, dnb-s tört ütemekkel)koncert előtt elmaradt a hiperkarma, helyette valami DJ nyomult. Ez még nem is lett volna baj, mivel az elején megdöbbentően jó, nekünk tetsző zenéket pakolgatott (indiai style dnb, jó kis worldmusic bigbeat-ek), amire a kint ácsingózó közönség beszivárgott szépen a terembe és virgoncan táncra perdült (velünk az élen). Amint többen voltunk kb 40-nél a DJ elérkezettnek látta a pillanatot hogy 4/4 alapú retteneteket kezdjen egymás után berakni, minek erdményeképpen 2 perc alatt kiürült a terem, de nem kapcsolt volna, hogy hoppá, lehet hogy a colorstaros közönségnek ez nem jön be.. áááá, szórakoztatta magát és az ott maradt egy-két mindegymiszólrészegvagyok fazont a koncertig hátralevő félórában.

Szerintem a közönség teljesen megbocsájt és elnézi azt is, ha a zenék közt akár pár másodperc teljes csend van (bénázik a dj), ha csupa kedvükrevaló zene szól, míg ha ez nem teljesül, akkor a dj akármilyen szuperprofi cuccon virtuózkodhat, akkor is szarul fogják magukat érezni.

Emlékszem egy időben volt a FIX.TV valami könnyűzenei műsor, ahol "sztárDJ-k" tömjénezték magukat, majd következett az előadás, ahol két bakelittel, meg keverőpulttal sikerült valami megdöbbentően igénytelent alkotniuk, ami abból állt, hogy öt percig ment egy 8 vagy jobb esetben lépéses loop, majd 2 perces igazgatás után egy másik hasonló rettenet.

Most jöjjön az én személyes hierachiám
Én egyedül az ügyes szkrecsi trükköket (és mellettük fél kézzel samplerező) DJ-ket tartom valamire, kb. a live actezők közelébe. Felettük jönnek a rendes zenészek, aztán legfelül a többhangszeresek mint a ghymes, ahol páldául egy tag egy koncert alatt gitározik, dobol, furulyázik, szaxofonozik, hegedűl.

(a zeneszerzőkre nem térek ki külön, mert az más műfaj, csupán előadókról van most szó).

Szóval egy hagyományos közepesen sztárolt DJ meglátásom szerint messze kevesebb csodát alkot, mint egy színházi technikus. Ugyanis a színházi technikusnak egy mozgalmas modern darabnál a történetet figyelve kell a zenéket másodpercre pontosan indítania, közben másik kézzel a fényeket adagolni, harmadik kézzel effektezni, negyedik kézzel hangosítani, és a improvizációs játék van a színpadon, akkor neki is mindezekkel hozzáimprózni. Persze ezért álltlában több technikus szokott dolgozni, ám manapság annyira csóró az egész színházas szakma, hogy egy, ritán két technikus izzad az egészen. Ráadásul sokkal nehzebb mindezt csinálni, mint ahogy elképzeli az ember. Ezt onnan tudom, hogy csináltam én is éveken keresztül (iskola, mellékes, stb mellett)és én többnyire párban, a vége fele már egyedül is. (az se rossz amikor 5 perces etüdök vannak, és miközben megy a zene, egy másik MAGNÓkaettával kell beállni a töksötétben, közben figyelni a fényekre, és takkra indítani+váltani) és persze mindehhez ramaty szar technika. (szalagbegyűr, fejhezkap, másik azonos tempójú zene keres, időben ráúsztat).