Egyetlen dolog nem hagy nyugodni:
Miért és kinek jó az, ha arra "nevelek" egy gyereket, hogy a tudás megszerzéséért semmiféle erőfeszítést nem kell tenni.Nem kell bizonyos kritériumoknak megfelelni ahhoz, hogy tovább léphessen.Nem kell elsajátítania valamit - mert szvsz nem lesz rá soha szüksége - aminek az ismerete egyébként hozzátartozik az ún. "általános műveltséghez".
Igenis kell, hogy legyenek viszonyítási pontok, szabályok, amik helyes mederben tartják a TANULÁS folyamatát(információk megszerzése, megszereztetése -> problémák felfedez(te)tése - > megbeszélés -> tudáspróba -> értékelés), és ez nem a pedagógusok, hanem inkább a gyerekek érdeke.
A megreformálásra szükség van, de nem hiszem, hogy ezeken a pontokon kellett volna kezdeni.Ésszerű keretek közé szorított tananyag és alkalmassági mérés a pedagógusképző intézményekben, új szemléletmód a felsőoktatásban tanítóknál is!Amíg ezek nem valósulnak meg, addig minden ilyen próbálkozás nem a kívánt eredményt fogja hozni.
A gyerekek túlterheltsége nem általános.Mivel rálátásom van mind az ált. isk.-i, mind a középfokú oktatásra, ezt nyugodtan állíthatom.Intézménye válogatja, milyen erős a leterhelés, ill. gyerektől is függ:ami az egyiknek sok, a másiknak kevés, vagy elegendő.
(Az meg már nem újdonság, hogy a problémákért mindig a pedagógus a felelős...