én olvaqsó ember vagyok; gyerkeimet én tanítottam meg olvasni karácsonyra, nem az iskola; úgy alakult az életem, hogy nem tanárnak mentem, de egész életemben tanítani kellett; oroszból pl. 2 hetem volt arra, hogy pótvizsgára ment a gyerek, munkatársam fia; a következő évben az a tanár, aki megbuktatta, megkérdezte tőle, nem akar-e oroszból érettségizni; a fejemre nőtt, a SZU-ban végzett; mindig csak korrepetáltam, de 4-nél rosszabbul ezután a delikvens nem tudott teljesíteni; a számítógépekkel nincs igazad; nekem is fáj, hogy vége a Gutenberg galaxisnak, de nagyon hamar, még nem tudom, milyen mütyürrel az ágyból fogjuk olvasni Adyt, Kertészt, ki mit szeret; én ennek örülök, mert szépírásból, énekből, rajzból volt négyesem, és keserítette az életem; már naGgyon rég olvashatatlan az írásom, de a számítógép nem olyan fizikai erőfeszítés, mint a gépírás volt; azért különösen hálás vagyok, hogy a lábjegyzekekkel nem kell kínlódnom, automatikusan viszi; előtte mennyit idegeskedtem rajta; írógépbe nem tudtam fogalmazni, számítógépbe tudok; azt hiszem, Korniss fogalmazta meg, miért; itt annyi üres lapot nyithatok, amennyit akarok, és utána összeállíthatom fáradság nélkül; Hajrá Bálint, Hajrá Hiller, sok buta szülővel ne törődjetek, a gyerek a lényeg