Üdv mindenkinek!
Az első hozzászólásom a kedvenc idézetem lett volna, de nagyobb fába vágom a fejszém...
Azzal kezdeném, hogy annyira mély benyomást azért nem tett rám a Sorstalanság (ráadásul azóta más könyveket is olvastam), de én teljesen máshogy értelmezem a mű mondanivalóját.
"A negatív hősök teljesen hiányoznak. (Legalábbis mint egyének. Név szerint - ha jól emlékszem - egyetlen németet se említ az író. Igy nincs kit utálni."
Miért kéne? Így tovább élnének. Viszont a "pozitív" szereplőknek mind volt neve.
A lényeg az emlékezésen van. Legalábbis ami az egyéni sorsokat illeti. Nem lehet úgy élni, hogy mindig a gyötrő múltra gondol az ember. Felejteni tudni kell...
Abban mondjuk én is egyetértek, hogy nem túl színes a regény. De talán pont ezért különleges, mert mindenki azt várta, hogy élethűen olvashat majd az átélt borzalmakról és nem ezt kaptuk. Helyette nagyfokú közömbösség...

Ha szereted az ilyen 'témájú' regényeket, akkor Tury Zsuzsától (remélem jól írtam a nevét) olvasd el a Bécsi országútat.

És a kedvenc idézetem:
"Kiszolgáltatott az, akik jobban szeret
És szenvedésre kárhoztatott"

Ez nem feladvány, csak egyszerűen nem tudom, hogy ki írta. Egy régi Makkai Sándor regény utolsó lapjára írta valaki a fiának ezt az idézetet.