Állítás szerint 'minden örök életre áll,hogy élvezetes,ha i) beteljesedett és ii) Istentől származó örömmel teli'. Nekem tudnom kéne,hogy mitől válik beteljesedetté az örök élet, és mikor áll,hogy 'Istentől származó örömmel teli' . Másik állítás szerint 'az örök élet rettenetes,ha értelmetlen' és 'akkor és csak akkor értelmetlen,ha Istentől elválasztott'. Az örök élet tehát nem
rettenetes, ha Istentől nem elválasztott. Sajnos,ehhez be kellene látnom (meg kellene tapasztalnom) az Istentől el nem választott örök életet,de ehhez nincsenek képességeim. Én
pusztán a megtapasztalható életből következtettem induktíve az örök életre.Ez bizonyára hibás
következtetés. Ha Istent nem is,de másvalamit azonban megtapasztaltam. A létezés az elgondolható nemlétezéshez viszonyítva iszonyú,undok,rettenetes.Ha az élet része a létezésnek (és Isten is az), akkor hogyan fogom belátni,hogy az örök élet mégsem rettenetes?

Üdvözöl : Tévelygő Tavasz