"Nem, de a jelek arra utalnak, mert legtobb tanar ismerosom (van egy par) azt kifogasolja, hogy oket a kutya sem kerdezte."

Én sem ismerem a dolgok pontos menetrendjét, de kifejezetten meglepne, ha úgy általában sorra megkérdeznék a pedagógusokat, bármilyen ügyben is. A dolognak mégsem ez a módja, hanem a szakmai szervezeteken keresztül lehetővé tenni, hogy aki akar, az beleszólhasson. Mint említettem, láttam a neten ilyen-olyan állásfoglalásokat, amelyek pont így születtek (hogy az adott szervezeten belül pár állandó szakember írta-e meg őket, vagy konkrétan belekapcsoltak számos tanárt, arra természetesen nem tudok válaszolni).

"A NAT-ot azert nem nagyon kellene feldicserni, mert megint csak egy elemet emeltek ki a
dolognak, azaz meghataroztak valamifele szakmai minimumot es azt mondtak a tobbirol a tanarok dontenek."

Nem akarom nagyon feldicsérni, csak éppen te hiányoltál valami minimális követelményrendszert. Mivel nem érint közelről, annak idején csak átfutottam rajta, nyilván sokat lehetne még vitázni róla, biztos sok sebből vérzett az is. Nem lett volna mégis jobb nem kivégezni, hanem javítani rajta? Évtizedek óta ott tartunk, hogy számosan nekikezdtek mindenféle reformoknak, ostobának és okosabbnak egyaránt, és aztán jött a következő, és ahelyett, hogy továbbvitte volna (akár el is térítve valamelyest a kiindulási irányból), kidobta és újat kezdett.

"Lenyegeben ezt mondom en is meg azt, hogy eddig semmifele atgondoltsag szakmai
egyeztetes nem volt abban, hogy hol mit es mikent kurtitottak es esetleg mivel bovitettek. Az egesz helyzet spontan modon alakult."

Ebben nem értünk egyet, mindig is szakmai csoportok alakították ki ezeket, csak éppen más szakmai csoportok esetleg nem értettek vele egyet. Meg még talán olyan is előfordul, hogy bár egyetérthetnének vele, de mivel nem ők vettek részt a kidolgozásban, csak azért sem -- láttunk már ilyet is...

"Egyebkent hibas dolog a problemamegoldas es a lexikalis tudas szembeallitasa. Bizonyos mennyisegu lexikalis tudas nelkul nincs problemamegoldas."

Természetesen, nem is ezt írtam én sem, hanem, azt -- hipotézisként, nem szigorú szabályként --, hogy adott esetben könnyen elképzelhetőnek tartom: a lexikális tudás *egy részét* feláldozva, helyette a kreatív, problémamegoldó képességeket fejlesztve, *plusz* megtanítva a lexikális tudás beszerzésének, fejlesztésének modern lehetôségeit, tehát *ez a három együtt* többet érhet, mint ha szimplán meghagytuk volna a lexikális tudás eredeti mennyiségét.

"Ebben abszolut nem ertunk egyet. Pont ott latom a legnagyobb problemat, hogy minden okt
miniszter csak a teljes kerdeskor egy szegmensevel kivan foglalkozni."

Vagy, engedjük meg nekik legalább azt, hogy egyszerre eggyel. Ez sem helyes magasabb szempontokból nézve, ebben igazad van, de az is igaz, hogy mostanra olyan csődhelyzet alakult ki az oktatásban (természetesen nem négy, nem nyolc év következtében, ennek évtizedes, sőt, évszázados okai vannak, és messze nem csak anyagiak, ahogy Elefantkillah írta), ami igencsak kérdésessé teszi, hogy évekig tartó, aprólékos szakmai háttérmunkára van-e idő és lehetőség. Szerintem a magyar pedagógiának az is nagy előnyére válna, ha ezek a mostani változások jó irányba indulnának, még ha nem is jelentetnénk átfogó megoldást egyszerre mindenre. Persze, könnyen lehet, hogy nem értünk egyet abban, jó irányba indulnak-e éppen...

"Tenyleg erre van szuksege egy hatodikos gyerekenek, valoban ezt az ismeretet kell megszereznie az iskolaban? Teszem hozza mindjart, hogy am legyen, de van-e ertelme az egesznek az adott feltetelrendszer mellett? Egyaltalan az iskolanak barmifele komoly szerepet kell-e adni a gyerekek ilyen jellegu szamitogepes felkesziteseben?"

Igen, az iskolának igen komoly szerepe kell legyen ebben, elvégre ez pontosan ugyanúgy része az általános műveltségnek, mint bármi más. Az iskolának egyfajta kiegyenlítő szerepe van, hogy ezt az általános műveltséget egységesen közvetítse, függetlenül attól, hogy az egyes gyerekek szülői, családi háttere ebből mekkora területet fedne le. Egy példával: tanuljon az a gyerek is valamit a zenéről, ahol otthon legfeljebb Dáridót, Lagzi Lajcsit vagy technót ismernek ezen az álnéven.

"Kerdem en, hogy mi a realitasa annak, hogy a hatodikos gyerekek ebben az orszagban rendszeresen gep melle tudnak kerulni legalabb mondjuk napi egy orara? A valasz szamomra nyilvanvalo. Sajnos ugy tunik MB szamara nem."

Nézd, ha egy kicsit utánagondolsz, ez nyilvánvalóan tűnhet szellemes riposztnak, de valójában nem jó semmire sem. Magyar Bálint számára a dolgok nyilván ugyanolyan nyilvánvalóak, mint nekünk, ő is értelmes felnőtt ember, tudással, elegendő tapasztalattal. Nem értünk egyet azzal, amit egyik vagy másik kérdésben mond, jó, de nem érdemesebb azzal vitázni? A topik címe is buta, hiszen MB nem teljesen alkalmatlan, legfeljebb aki megfogalmazta, homlokegyenest mást akarna látni, mint amit MB tesz. Mások meg éppen hogy azt akarják látni. Érvek, tartalmas viták kellenek, nem az, hogy ez meg az alkalmatlan. Elnézésedet kérem, persze, nem rajtad kérem számon, hiszen mi most éppen ezt tesszük, érvelünk, vitázunk -- csak talán éppen ezért érzem úgy, hogy ezek a kitételeid nem illenek a többi közé.

A Sulinet, ugyebár, gépeket és hozzáférést juttatott az iskolákba. Aztán az elmúlt négy évben leállították, most újraindult. Biztos nem lendít annyit a feltételrendszeren, amennyit kellene, de jövőképnek szerintem igenis elfogadható jövőkép, ha a feltett kérdésedre azt válaszoljuk: igen, tudjanak rendszeresen gép mellé kerülni a hatodikosok.

"Folytatnam. Sajat gyerekeimen es barataim gyerekein latom, hogy mekkora kulonbseget
jelent ha a gyerek hozzaferhet egy gephez kicsi kora ota vagy sem."

Igen. És saját gyerekeiden és barátaid gyerekein azt is láthatod, mekkora különbséget jelent, ha a gyerek úgy nő fel, hogy könyv, kultúra, színház, zene veszi körül, továbbá kiegyesúlyozott tudás (nem szakbarbár humán vagy szakbarbár műszaki környezet). Az iskola, nemes céljai szerint, ki szeretné egyenlíteni ezeket a különbségeket, és, természetesen, soha az életben nem fogja tudni kiegyenlíteni őket. Viszont, ahogy nem mondjuk, hogy amíg nem lesz minden gyerek mögött egyformán megfelelő háttér, addig inkább nem is tanítjuk őket biológiára, fizikára, irodalomra, kémiára, matematikára, zenére (figyeled? szépen, ábécében írtam, nehogy valaki megsértődjön :-))) ), nos, ugyanúgy ne szeretném ugyanezt mondani a számítástechnikára sem.

Üdvözlettel,

Péter