Csak létrejön valami egyetértés-féle, bár nem is azzal a céllal szóltam bele a vitába, hogy cáfoljam a túlnépesedést, mint problémát. Csakis és kizárólag azért, hogy szóljak: a világ egyik gondja mellett, vele azonos területen van egy másik is, amelyről viszont nem nagyon, mondhatni mit sem tud a közvélemény. Ha tartani akarjuk azt a szintet, amin jelenleg vagyunk, akkor nem szabad átesnünk a ló másik oldalára. Ezért mondtam, hogy van a demográfiában egy elv, amely jó lenne ha gyakorlattá válna, ez pedig a népesség enyhén bővített reprodukciója. Rendben, ne szaporodjunk a végtelenségig itt Európában sem, de a túlszaporodástól való félelmünkben ne hátráljunk bele a másik csapdába, a kiveszésbe. Ha tartjuk valamire a nyugati kultúrát, márpedig azt hiszem, hogy tartjuk, akkor figyeljünk fel azokra a jelekre, amelyek a kimúlását okozhatják. Abban talán nincs vita köztünk, hogy ez a civilizáció adta eddig a Földön a legtöbbet az emberiségnek. Persze sokat ártott is, de az évszázados csiszolódás következtében egy olyan gyémánt jött létre, ami szerintem jó lenne, ha tovább élne. Azok a folyamatok azonban, amelyek már évtizedek óta emésztik, rövid időn belül (erre értettem a 25-30 évet) a végét fogják okozni. Nincs ebben semmi titok: a nyugati világ embere, az ezt a civilizációt létrehozó, nem vállalja a jövőjét - gyermekvállalás képében - olyan mértékben, mint amennyire az kellene. De mivel a társadalom, a gazdaság működéséhez legalább annyi emberre van szükség, mint amennyi egy bizonyos szintet már elért, máshonnan kénytelen pótolni a hiányt. Ma Franciaországban minden ötödik francia állampolgár az elmúlt 30 évben telepedett le. Németorszában 8-10 millió török van, amely közül 5-6 millió már német állampolgár. (A vendégmunkások más etnikumú zázezreiről most nem is szóltam.) Vannak már csak török lakosú falvak, ahol az imahelyeken már Allah dícsérete hangzik fel. Dél Franciaországban néhány évtizeddel ezelőtt még a tengerparti katolikus templomok harangjai felelgettek egymásnak, ott ma reggelenként a müezzinnek óbégatása (nem lenézésük miatt mondtam, de nekem nem tetszik) hallatszik. A világ részei nincsenek hermetikusan elzárva egymástól. A népek mindig is mozogtak. Ahol demográfiai túlnyomás jött létre, onnan az embertömegek rendszerint afelé a terület felé kezdtek elmozdulni ahol, demográfiai vákuum keletkezett. Amerikába az európai emberek milliói vándoroltak ki, ez köztudott. Mára ez a vándorlás jelentősen lecsökkent, minthogy Európa a fogyatkozás útjára lépett, s maga is befogadóvá vált. Nem jó kedvében: kényszerűségből. De ezt a kényszerűséget maga teremtette magának, az üzlet, a fogyasztás, a rövid távú érdekek trónra segítésével. Korántsem biztos azonban, hogy a mind Amerikát (elsősorban természetesen az USA-ról és Kanadáról van szó) elárasztó embertömegeknek az lesz a fontos, jó és szép, mint ami nekünk. Mondottam volt: a gép a fausti ember szüleménye, de nem csak az, hanem az eszme, az ideológia is. A szabadságnak a mi általunk való értelmezése teljesen idegen más népeknél. Hasonlóképpen az életfelfogás, az életstílus és sok minden más is. Ki ad arra ma garanciát, hogy az ide beözönlő milliók majd nem fogják mindezt - akár erőszakkal is - megszüntetni? Hogy nekik is az lesz majd a fontos, mint ami nekünk. (Egy nagy francia nőmozgalmár, aki - godolom csak - egész életét az emberi szabadságjogoknak, a bevándorlók pártolásának, meg az abortusz ellen felszólalók pocskondiázásának szentelte, döbbenten tapasztalta a közelmúltban egy tömegközlekedési járművön, hogy az ott utazó nők közül egyedül ő nem visel csak burkát. Ma még nem történt meg, de nem adok sok időt neki, hogy hiányos viselete miatt meg is fogják szidni olyan jó arabos stílusban, netán meg is verik. Hova fordul, kihez szalad majd, milyen papírt fog felmutogatni, hogy ő kérem mindig is nagy másságtisztelő volt, tessék ezért őt békén hagyni. Kit fog ez érdekelni? Hogy fog a panaszának érvényt szerezni, ha a rendőr, a bíró, meg az atyaisten is valamelyik Mohamed közül kerül ki?) Ezekbe kell, vagy kellene belegondolni, akkor, amikor a túlnépesedésről beszélünk. Lenne még mondani valóm, de el kell egy kis időre mennem.