"Ha csak tíz ember élne a Földön, de az mind egy kunyhóban lakna, akkor is túlnépesedés lenne a bolygón." Komolyan mondod ezt? Nem abban a kunyhóban lenne csak? Egyáltalán. A lélekszám területén mit kell soknak vagy kevésnek vennünk? Sokról nézetem szeint akkor beszélhetünk, ha a terület már nem bírja eltartani az ott élő népességet. Mikor áll elő ilyen helyzet? Két esetben. 1. Ha a természeti erőforrások szűkösek. 2. Ha az ott élő népesség kulturális vagy egyéb beállítottsága következtében nem is tesz semmit azért, hogy több szájnak is legyen falat. Meglepő lehet, de nem minden nép olyan ma, és volt a történelem folyamán, hogy fontosnak tartotta volna függetlenedni a természet vak erőitől. Közülük nagyon sok csak azt és annyit fogyasztott, ami adva volt és nem vágyott arra, hogy kiszámíthatóbbá tegye a betevő falat asztalra kerülését. Szűkösebb években éhezett, s annak velejárójaként pusztult.
Általános iskolában megtanulhattuk, hogy az ember milyen korán igyekezett megszabadulni ettől a kiszámíthatatlan élettől. (Földművelés, állattenyésztés.) Ennek velejárója lett természetesen az is, hogy a népesség lélekszáma emelkedni kezdett. Amíg terület volt, addig az adta a szaporodásnak az alapot. Majd megszületett a gép. Ez a találmány csakis és kizárólag a nyugati civilizáció emberének (Spengler szavaival, a fausti embernek.)a szüleménye. Semelyik korábbi civilizáció nem alkalmazott olyan eszközt - noha a gőz erejét már a kínaiak is ismerték - amely önmaga képes mozgásra. Benne az Isten az isetenek megcsúfolását látták volna. A gép révén aztán az emberi munka ereje a sokszorosára nőtt. Azt hiszem ez nem lehet vita tárgya. Témánk szempontjából - ti., hogy mennyi a sok vagy a kevés a népességszám esetében - csak annyi az érdekes, hogy ezáltal sokszorosára nőtt a megtermelt élelmiszer mennyiség, még több embernek jutott kenyér az asztalára. Sokan vagyunk? Akár mi magyarok is? Voltunk mi itt csonka Magyarország területén 10.713.000-en is. Annyi embernek is jutott ennivaló és ruha, de jutott volna még 15 milliónak is. Mint ahogy Nyugaton is jutna még ma is sokkal többnek. De jutna az ún. harmadik világbeli országokban is, ha nem csak az égi mannát várnák sokszor, hanem megfognák a dolog végét is. (Közeli családtagom volt kint jó néhány évvel ezelőtt egy nyugat-európai országban. Ott egy gazdálkodónál tett látogatása alkalmával az illető felesége elmondta. hogy sertéstelepükön, amely természetesen teljesen gépesítve volt kétszer annyi disznót is meg tudna hízlalni, csak a kvótát szigorúan betartatják.)
De maradok a tárgynál: sokan vagyunk, nem árt, ha fogyunk. (Kedves, deSilva, ez válasz Neked is, melyet hiányoltál.) Hol kezdjük? Kit tegyünk el láb alól? Ja, hogy nem erre gondoltatok? Rendben. Akkor más járható út nem marad, nem kell annyi (Ez mennyi is?) gyereket a világra hozni. Így gondoltátok? Harmadszorra teszem fel a kérdést: Miért gondolja a nyugati civilizáció embere, hogy mások nagyobb népszaporulata miatt neki önként és dalolva ki kell pusztulnia a világból? Miért ez a megoldás? (Láttam egyszer egy filmet Hugh Grant főszereplésével. Gyermektelen angol házaspárt alakított benne egy nővel. Egy hajón utazva megszólította őket egy indiai úr, hogy miért nincs gyerekük? A feleség azt válaszolta, hogy a férje fél a világ túlnépesedésétől. A napokban olvastam valahol, hogy Hugh Grant kétségbe van esve, mert már negyven éves és még mindig nincs gyereke, pedig a karácsony úgy szép - amiben igazat is adok neki - ha gyermekek ugrálják körül a fát. Persze a filmbeli szerep és a színész valós élete két különböző szegmense az életnek, mégis felfigyeltem az ellentmondásra.)
Ha tehát azt az utat választjuk, - és itt már sajnos múltidőben beszélhetek - hogy nem vállalunk annyi gyermeket mint amennyi ahhoz kell, hogy népesség legalább szinten maradjon, akkor a következőkkel kell szembenéznünk. A korcsoportok között megbomlik az egyensúly, a társadalom öregedni kezd. Ennek ugyan csak néhány évtozed múlva látszanak a jelei, (Nálunk és nyugaton már évtizedekkel ezelőtt látszottak, minthogy erről is már csak múlt időben beszélhetünk.) de akkortól kezdve egyre biztosabban és kivédhetetlenebbül. Eltolódik - és minél kevesebb gyermek születik a szükségeshez képest annál jobban - a kereső eltartott arány. Ez azt jelenti, hogy egyre több időskorút kell egyre kevesebb aktív korúnak eltartani. A fiatal korosztályok elégtelen száma következtében egyre inkább akadozik a gazdaság, elgyávul a kezdeményezés, nő a társadalmi rezsi, (Sokkal kevesebbet és sokkal drágábban képes előállítani a társadalom éppen a rá nehezedő eltartási tehek miatt.)szorongó, nyomott a társadalmi hangulat. Az elöregedett társadalmakban az öregek érdekérvényesítési képességei sokkal jobbak a fiatalokéhoz képest, nagy számuk következtében a pusztulási folyamat megállítására tenni szándékozott legjobb elképzeléseket is meghiúsíthatják. Végül a teljes pusztulás, az adott nép eltűnik a történelem porondjáról.
Kedves deSilva és a többiek! Bele sem igen gondoltok, hogy mit beszéltek olykor. Tájékozatlanságotok talán ment valamit a dolgon. Meg kell, hogy kérdezzem: örültök-e annak, hogy a technika lehetővé tette, hogy mi most így beszélgessünk? Ha igen, úgy jobb ha tudjátok, hogy ez is annak a következménye, hogy (szerintetek) sokan vagyunk. Ahogy minden egyes összetettebb feladatokra képes szerkezet is a sok alkatrész összehangolt működése következtében létezik, úgy nincs ez másként a társadalmak esetében sem. A gép felszabadított bizonyos területeken embertömegeket, de a fejlődés a specializálódás következtében máshol meg sokkal többre van, lenne szükség. Ha nincs saját nevelésű, fiatal utánpótlás - ami az újra való jobb fogékonysága következtében vinné előbbre a dolgokat - akkor "akadozni kezd a motor". Nálunk pontosan emiatt csikorog az egész. A Nyugat azzal hidalja át égető munkaerő hiányát, hogy beengedi a szükséges embermilliókat. Ez egy ideig még megy. Az elöregedő, saját utánpótlásuk biztosítására képtelen nyugati népeket - benne minket is - el fogja söpörni az az emberáradat, ami azokról a földrészekről érkezik, ahol az élet tisztelete, továbbadása stb. még nem kérdés.
Hogy Hollandia népsűrűsége nagy-e vagy sem, nem tudom. Szerintem ez is viszonyítás kérdése. Éheznek a Hollandiában élő emberek, nyomorognak? Nem hiszem. De mást mondok. Szingapúr néhány évtizeddel ezelőtt egy kis halászfalucska volt. Ma a világkereskedelem központja, több száz hajó fordul meg naponta a kikötőjében. Nézd meg az ország születési arányszámait. De ajánlhatnám ugyanezt a többi "Kistigris" esetében is. Nézd meg ugyanakkor a mienkét és a többi nyugat-európai országét. Ismét megkérdezem. Örültök-e a modern kor nyújtotta technikai és minden más lehetőségnek? A népesség száma nagyon is összefügg ezzel. Folytatjuk?