Igen, csak az a baj, hogy a zsidósággal kapcsolatos bárminemű bírálat szigorú tabutéma Magyarországon - így van ez száz éve. Miért van ez így? Hol vannak az önkritikai hangok? Vagy vannak tévedhetetlen népek? Széchenyi eddig keveset idézett - vajon miért? - mondása szerint:"Az apagyilkosnak is meg kell bocsátani, ha magyarnak született, mert oly kevesen vagyunk." Lehet, hogy a legnagyobb magyar is belefáradt az állandó, egyoldalú önkritikába?