Mikor még papírra vetettem beírtam volna ide. De asszem kéne már a saját BLOG is, mert így a leírásának végéhez eljutva, nem érzem aktualitását, bár biztos előjön még 1x,2x az életemben. De nem gond, simán bec-p-zem ide, ahogy annak napi 572szeri rendje! :) Igaz weres kolléga? :)

Hát akkor íme a jegyzetecske:
>
Reggeli jegyzettömböm, mivel állandóan felkeltem. :)

Az fáj a legeslegjobban, hogy az egyik felemet kell kitörölni magamból, talán újra lesz aki betöltse majd.
Nehéz, nem szeretném, nem akarom, qrvaszar, de csak így mehetek tovább majd egy határt elérve. „Kérni fogják a papírokat” Remélem fiatal, energikus, kedves, (persze) szép, érző, gondolkodó és egy kicsit (alap) gógyis csajszi lesz a vámos. :)
Folyton könnyes párnám mossa álmom, persze csak akkor ha sikerül egy ágyba elkeverednem.
Talán ezért sem akarok most visszafeküdni? Harmadjára kelek ki az ágyból...

Ma úgy keltem hogy nincs jobb kezem. Nem éreztem. De a vicc, hogy először nem is tűnt fel, csak úgy érztem valami nincs rendjén.
Valószínűleg elzsibbadt, mert ahogy a véráramban megindult az élet, már éreztem, hogy mégiscsak van kezem, noha egyenlőre használhatatlan. Nem gond...faszt nem...legnagyobb! Tényleg Ő a jobb felem, a jobbik oldalam. Ő rá nem úgy gondolok mint egy nőre, egy testbe zárt emberre, hanem mint valami gondolathegy, nem tudom. Szóval Ő mindenségként jut az eszembe. Mindenről Ő jut az eszembe, Róla minden az eszembe jut, minden Róla jut eszembe, mindenről eszembe jut, minderől Ő jut eszembe...

Vagy ez egyszerűen csak annyit jelent, hogy úgy terültem el az ágyban mint egy seggbebaszott diszjnyó?! :)
Mind1. Van úgy hogy mi magunk csinálunk elefántot a bolhából, mindezt unaloműzés miatt. Vicc. Bár most nem bírok smile-t tenni...

Már annyi erőm sincs hogy kiboruljak. Eljutok egy pontig és az erőm elfogy.
Megállok egy szinten, és az érzelmeimet már nem bírom kezelni. Nulla leszek egy időre. Talán ez az alvás ideje? Alfa vagy gamma állapot? (majd rakjatok helyre ezügyben) Ezért is volt jó gyógyszerezni...
Szóval megáll a „lift” amiben már 3 hónapja raboskodva zuganok lefelé, néhol „pause” kiírással a console-on.
Mikor állok meg végleg?
Mikor hallom majd a „végállomás, kérjük hagyja el a szerelvényt”?
Hova jutok el?
Mit tár majd elém a kinyiló ajtó?

Mondja már fel a szolgálatot a fékberendezés!!!
Zuhanjak gátlástalanul vagy sehogy!
Haljak meg vagy legyen már valami!
Noha most minden coool, de....
Még mindig Ő az értelem az életemben.

Tanulság? Semminek sincs vége! Nem vesztettem el, örökre őrzi a szívem...
>

Hmm. Most más fejjel, más aggyal, más lelki és fizikai állapottal azt mondom ez mind faszság, néhol korrekt igazsággal fűszerezve. De általában a dolgok egészét nézzük. Szal egy fasz vagyok :) Nem hiába lettem Keggárdból Seggárd :) Páh!
Aztán osszatok le, jól!