OTTHONT MAGYARORSZÁGBÓL — ÖSSZEFOGÁS

Civil szervezet alakult Budapesten

MSZP Internetszerkesztőség
2002. január 16. 10:33

Olyan Magyarországon szeretnénk élni, amely megfelel a honfitársaink többsége által vallott értékeknek, amely igazi otthona minden állampolgárának.

Az elmúlt tizenegy év bebizonyította: ez csak akkor lehetséges, ha a társadalom nem bízza ezt vakon a négyévenként megválasztott kormányra, hanem maga is részt vesz megvalósításában. Erős civil társadalomra, erős demokráciára van szükség, aminek jóvoltából ez az ország valóban a mi országunk lesz, ahogy Ady Endre követelte. Olyan ország, amelyben a szabadság, az egyenlőség, a társadalmi igazságosság és a szolidaritás értékei egyaránt jelen vannak. Amely nem szakad szét fent lévőkre és kirekesztettekre, sikeresekre és megnyomorítottakra, félelemkeltőkre és megfélemlítettekre. Ahol a kormány szolgál, és nem uralkodik. Ahol a kormányzás nem válik kiválasztott kevesek hitbizományává, ahol nem uralkodik a korrupció. Ahol a vezetés nem folytat gátlástalanul hazug sikerpropagandát, amikor nagyon sok bajjal és nehézséggel kell szembenézni.

Az elmúlt tíz évben sok, a rendszerváltással járó, súlyos problémát sikerült megoldani. Létrejöttek a demokrácia és a modern piacgazdaság intézményi keretei, elkerültük az átalakulás sok fenyegető gazdasági és társadalmi szakadékát. Senkinek sincs azonban oka önelégültségre. A kormányoknak sem: legkevésbé pedig a jelenleginek. Sokmilliónyian kényszerültek aránytalanul súlyos áldozatokra. A piacgazdaság és a demokratikus jogállam keretei létrejöttek, de működésük még sok kívánni valót hagy maga után. Különösen az egészségügyben, az oktatásban, a természeti környezet védelmében, a szociális problémák területén, a társadalom többségének mindennapi életében, az élet minőségében fáj ez a hiány.

Mindenekelőtt erős demokráciára van szükség, ahol a kormány a gazdaság fejlődésének eredményeit e területek válságának leküzdésére fordítja, ahol a társadalom többsége részt vesz a közéletben és a kormányzat ellenőrzésében is. Átveszi a kormányzattól, amit lehet. Lehetőséget teremt arra, hogy a nemzet szabad honpolgárok valódi közösségévé váljék, hogy a társadalom legyen a nemzet alkotója és mozgatója, ne pedig a magát a társadalom fölé helyező kormányzat.

Mi a legsürgősebb? — kérdezzük most, a Demokratikus Charta szellemében és örökségét vállalva. Válaszunk: az ERŐS DEMOKRÁCIA. Ahol nem kell félnie senkinek, aki megtartja a törvényeket, és ahol a jogok érvényesítéséhez nem kell az éppen kormányzó pártok vagy hatalmasságok iránti lojalitás, szolgálattétel vagy a kapcsolati tőke. Ahol minden ember egyaránt élvezheti a jogait és teljesíti a kötelességeit. Ahol a társadalom tagjai nem csak a múlton merengenek vagy a jövőről álmodoznak, hanem mernek vállalkozni elképzeléseik valóra váltására is. TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG és SZOLIDARITÁS kell, amely nem engedi a társadalom kettészakadását, hanem mindenki számára lehetővé teszi az emberhez méltó életet. Végül mindehhez olyan KULTÚRA kell, amely mindenki számára lehetővé teszi az értelmes életet. Ekkor válik Magyarország az OTTHONUNKKÁ.

Mindez ma a következőket kívánja meg.

1) Demokráciát! Alkotmányos jogállamot!

Magyarország akkor lesz mindnyájunk otthona, ahol senkinek sem kell félelemben élnie, ha emberivé tesszük a közhatalmat és megvédjük az alkotmányos jogállam alapvető intézményeit, amelyeket ma veszélyeztet egy sor demokráciaellenes intézkedés is, meg az is, hogy társadalmunkban gyengülni látszik a demokrácia iránti igény;

* ha nem engedjük, hogy a parlament üres díszletté váljék, amely csak háromhetente ülésezik, és amelyben egyetlen, az ellenzék javasolta vizsgálóbizottságot sem állítottak fel;
* ha óvjuk az igazságszolgáltatás — elsősorban a bíróságok — függetlenségét, mert a kormány a nyomásgyakorlás különböző eszközeivel erre is ki akarja terjeszteni a hatalmát;
* ha küzdünk a törvény előtti egyenlőségért, és fellépünk az ellen, hogy az ügyészség más mércét alkalmazzon kormányhű és megint mást ellenzéki gyanúsítottak esetében;
* ha megvédjük magunkat a mindenkori a kormány túlzott hatalmi törekvései ellen: az ellen, hogy maga alá gyűrjön, ellehetetlenítsen, korlátozzon, az ellensúlyozására és ellenőrzésére hivatott intézmények — a parlament, a bíróságok, az önkormányzatok, az érdekképviseletek, a független kutatóintézetek és alkotóműhelyek — anyagi lehetőségeit szűkítse, tekintélyüket csorbítsa, és az ellen, hogy mindenhová a neki közvetlenül lekötelezett embereket nevezze ki vezetővé;
* ha küzdünk azért, hogy a kormány ne vonhasson el túl sok adót az állampolgároktól, az adóból származó bevételt ne költhesse el ellenőrizetlenül; a közhatalmi szerveket — így az adóhatóságot — se használhassa fel ellenzéki beállítottságú egyének, vállalkozók és önkormányzatok ellen a megfélemlítés eszközeként;
* ha védjük a sajtó szabadságát, és nem engedjük, hogy a kormány a saját szócsövévé változtassa a közszolgálati rádiókat és televíziókat, azokat olykor a gyűlöletbeszéd fórumaiként működtesse, kultúraínségben tartsa őket, ellehetetlenítve a független és kritikus újságírást;
* ha az információs jogok védelmével elérjük azt, hogy polgárai számára az állam átlátható, a hatóságok számára viszont az állampolgárok magánélete átláthatatlan legyen;
* ha fellépünk az ellen, hogy a kormány közbeszerzési pályázat nélkül adományozzon állami megrendeléseket hozzá személyileg vagy politikailag közel álló vállalatoknak, azokat az állampolgárok adóforintjaiból támogassa, ellenzéki önkormányzatokat pedig büntessen, ezzel aláássa az állampolgároknak az állam rendjébe és működésébe vetett bizalmát, és maga késztesse őket a törvények kijátszására;
* ha őrködünk a parlamenti és az önkormányzati választások tisztaságán, amit veszélyeztet az, hogy kizárólag kormányközeli személyekből hozták létre nemrég az új Országos Választási Bizottságot.

2) Félelem nélküli közéletet!

Magyarország akkor lesz mindenki otthona, ha minél többen tevékenyen vehetnek részt a közügyek alakításában, legyen szó a munka, a politika, a lakóhelyi környezet, az egyházak és a felekezetek világáról;

* ha a társadalom nem tagolódik hierarchikusan, parancsolókra és engedelmeskedőkre, manipulatív politikai véleményalkotókra és passzív, apolitikus tömegemberekre;
* ha 1956-nak az igazi demokráciát célzó örökségét nem csak szóban, de tettekkel becsüljük meg;
* ha egyre kevesebben lesznek azok, akik kénytelenek minden energiájukat kizárólag a puszta megélhetésért vívott küzdelemre fordítani, illetve azok, akik a boldogságot csak a pénzben és a fogyasztói örömökben vélik megtalálni, és egyre többen azok, akik a humanista embereszménynek megfelelően akkor boldogok, ha embertársaikkal együttműködve a közjónak a megvalósításán munkálkodnak;
* ha óvjuk az állam világnézeti semlegességét, és arra törekszünk, hogy az állam civil szervezeteket és vallási felekezeteket ne tudjon befolyásolni se támogatásokkal, se büntetésekkel.

3) Ne tűrjük senkinek a nyomorúságát! Igazságot mindenkinek!

Magyarország akkor lesz minden állampolgárának otthona, ha megtanulunk a társadalmi igazságosság követelményeinek szellemében élni és gazdálkodni:

* ha törekszünk arra, hogy a globalizáció viszonyai között peremre szorult régiók és rétegek egyenrangú szereplőként ismét be tudjanak kapcsolódni a társadalmi és a nemzetközi gazdasági együttműködésbe és információáramlásba;
* ha keressük a gazdálkodás új, környezetbarát és dolgozóbarát formáit, amelyekkel világszerte kísérleteznek NGO-k, egyházi mozgalmak, valamint a globalizáció zöld és szelíd alternatíváit kereső csoportok a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés és az életmód területén;
* ha nem lesznek peremre szorult, lepusztult és csak vegetáló régiók (amilyen Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a Tiszántúl stb.), néprétegek (“nyomornyugdíjasok”, romák, munkanélküliek, hajléktalanok) és éhező gyermekek;
* ha a legkülönbözőbb állampolgári csoportok érdekérvényesítő szervezeteit erősítjük és a mindenkori kormánytól, óvjuk: a szakszervezeteket, a községi, a városi, az etnikai, a hallgatói és egyéb önkormányzatokat, továbbá az ipari, a kereskedelmi, az orvosi, az ügyvédi és egyéb kamarákat és más szakmai egyesületeket;
* ha keressük annak lehetőségeit, hogy a társadalom egyes területein (ipar, kisipar, mezőgazdaság, szolgáltatás, oktatás, egészségügy) a tulajdonlás és az önigazgatás új formáit lehessen kialakítani;
* ha támogatunk minden kezdeményezést, amelynek célja a szolidaritás erősítése;
* ha fellépünk az ellen, hogy bizonyos lépéseivel (amilyen például a státusztörvény) a kormány gyengítse a regionális stabilitást, kockázatokat támasszon, veszélyeztesse EU-tagságunkat, és békétlenséget szítson a határainkon túl élő magyarok és más népek között;
* ha tényleg teszünk valamit azért, hogy a határokon túl élő magyarok minden szempontból egyenjogú polgárai lehessenek annak az államnak, ahol élnek.

4) Sokszínűséget békességben!

Magyarország akkor lesz mindenkinek az otthona, ha az ellentétek mesterséges szítása, a társadalom polarizálása és széttörése helyett minél többen törekszünk a különböző rétegek közti párbeszéd, a társadalmi közmegállapodás és kohézió erősítésére, ami nem csak önmagában érték, hanem döntő feltétele a versenyképességnek is a XXI. században;

* ha Magyarország állampolgárai szeretik és értékelik a saját önazonosságukat és az országuk sokszínűségét;
* ha ismét megtanulnak szót érteni egymással kormánypártiak és ellenzékiek, hivők és nem-hivők, konzervatívok és liberálisok, hagyománytisztelők és modernek;
* ha a különböző etnikumú, vallású, kulturális és nemi identitású polgárai nem gyűlölködnek, nem egymás kirekesztésére törekszenek, hanem adománynak, ajándéknak tekintik az ország sokszínűségét, amely mindnyájuk szellemi, lelki és kulturális gazdagodására szolgálhat;
* ha nemzeti múltunkat és kulturális örökségünket önazonosságunk megerősítésére, jelenünk megértésére és nem politikai hazugságok leplezésére, kampányfogásként használjuk;
* ha az állampolgárok következetes küzdelmet folytatnak a rasszizmus és a diszkrimináció minden megnyilvánulása ellen;
* ha mindent megteszünk roma honfitársaink teljes integrációjáért;
* ha fellépünk a nők hátrányos megkülönböztetése ellen, és küzdünk a nők egyenjogúságáért;
* ha nem tűrjük az antiszemita, a cigányellenes, az uszító és a gyűlöletkeltő közbeszédet, és küzdünk az idegengyűlölet ellen;
* ha a kölcsönös bizalmatlanság és sértettség kihasználása helyett törekszünk a szomszéd népekkel való megbékélésre;
* ha törekszünk arra, hogy otthon érezhessék magukat Magyarországon azok a külföldiek is, akik valamilyen okból kénytelenek voltak hozzánk menekülni.

5) Életbarát, egészséges országot!

Magyarország akkor lesz mindenkinek az otthona, ha általánossá tesszük a természet védelmét, a környezetkímélő életmód terjedését;

* ha minél többen törődünk tudatosan testi és lelki egészségünkkel, és fogunk össze azért, hogy Magyarország ne az alkohol-, a drog- és a cigarettafogyasztásban legyen a világelsők között, hanem az egészséges életmódra és környezetre való törekvésben;
* ha minél többen összefogunk azért, hogy a közegészségügyet és a közoktatást kiemeljük jelenlegi siralmas állapotából, amikor az orvosok, tanárok, könyvtárosok, múzeumi és közgyűjteményi dolgozók nagy része csak minimálbért kap, ha elkötelezetten munkálkodunk azon, hogy hazánk a kiművelt emberfők, az ép eszű és ép lelkű emberek országa legyen;
* ha a parlament megfelelő környezetvédelmi törvényeket hoz, és a kormány be is tartatja azokat;
* ha minél több egyén, település, egyesület, szervezet és egyház kezd komolyan foglalkozni a környezetbarát közlekedésre való áttéréssel;
* ha minél többen törekszenek az energia- és anyagtakarékos ipari és mezőgazdasági termelés, a környezetkímélő fűtés és világítás módszereinek kialakítására, a termelési, kereskedelmi és háztartási hulladék csökkentésére;
* ha minél többen kísérleteznek új, alternatív technikákkal és gazdálkodási formákkal, amelyek egyszersmind a társadalmi életnek új, inkább közösségi és kevésbé elidegenült formái is.

6) Morális megtisztulást!

Magyarország akkor lesz mindenki otthona, ha morális megtisztulás következik be mind a gazdasági-politikai intézmények és a tömegtájékoztató eszközök világában, mind az egyszerű emberek hétköznapi életében;

* ha önzés, durvaság és agresszivitás helyett a tisztesség és a szolidaritás válik uralkodó eszménnyé és társadalmi normává;
* ha sikerül elérni, hogy a politikai elit ne joghézagokra, hanem a törvényekre támaszkodva gyakorolja a hatalmat, s ne kénye-kedve szerint értelmezze és alkalmazza a törvényeket a saját zsebének megtöltése és hatalmának megőrzése érdekében;
* ha sikerül lényegesen csökkenteni a korrupciót;
* ha a hétköznapi, az üzleti és a politikai életben egyaránt megtanuljuk értékelni a becsületességet, és szankciókkal sújtani a tisztességtelenség minden formáját, a szerződés-, a szószegést és egyebeket;
* ha a politikát, az újságokat, a rádiókat és televíziókat megtisztítjuk a hazudozástól, a rágalmazástól és a gyűlöletbeszédtől.

Összegezve: “a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”: ha egyre többen őrizzük, és próbáljuk folytatni azt az örökséget, amelyet hazánk nagyjai, Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös, és Bibó hagytak ránk.

Mi, ennek az összefogásnak a kezdeményezői tudatában vagyunk annak, hogy a fenti célok megvalósítása nem hónapok kérdése, ameddig a választási kampány tart. Évekre, hosszú évekre és minél több honfitársunk közéleti tevékenységére van szükség ahhoz, hogy Magyarország OTTHONOS, CIVILIZÁLT és DEMOKRATIKUS legyen.

Magyarország, 2002. január 14.

A Magyarországból Otthont Összefogás aláírói

A szervezők várják egyének, szervezetek csatlakozását,

a felhívás szellemében öntevékeny programok megvalósítását.

Arra kérjük Önt is, hogy aláírásával is fejezze ki felhívásunk támogatását!

Olvasható nevét, aláírását, foglalkozása és elérhetősége feltüntetésével küldje el számunkra:

e-mailon: demokrat@axelero.hu vagy
postán: 1701 Bp. Pf. 244., vagy
faxon: (1) 343 39 01

/Az Ideiglenes Szervezőbizottság tagjai: Endreffy Zoltán, Hábetler Helga, Jancsó Miklós, Kállai Vera, Kalmár Szilárd,

Márton László, Pálfi Balázs, Rabi Ferenc, Szabadkai Attila, Várnai Ferenc, Vitányi Iván, vezetője: Hanti Vilmos

-----

És hát ezekkkel ugyan mi let???:)))
Mosanában ritkábban látni őkett "aggódni" az utcákon...:)))
Pedig hogy bíztunk a civil érdekképviseletben..