Ascun, Daikini: arany középút, meg szétválogatni a megfelelő módszereket, ez logikus... lenne. Az ösztönös emberek mégis jóval gyakrabban hoznak érzelmi döntést az ésszerű átgondolást kívánó helyzetekben, míg fordítva is igaz ez sokakra, hogy inkább túlgondolkodnak emocionális helyzetekben. Mi az, amitől egy ember erre vagy amarra hajlik? Tanulás? Minták? Habitus?

És akkor vegyük szigorúan a topik címét is, magukat a fogalmakat mint filozófiai irányzatokat. Engem sokat foglalkoztat ez a kérdés, hogy miből, hogyan alakulnak ki ezek az igencsak sarkos filozófiák. Hiszen az emberek többsége "keveri" ezeket, hogyan lehet akkor reális alapja egy-egy irányzatnak mégis (úgy értem, hogy minden többi kizárásával), tehát tisztán empirizmus, tisztán racionalizmus stb. Tehát azonkívül, hogy megalkották őket, vannak-e filózofusokon kívül igazán követőik ilyen kizárólagos szinten. Vagy ez is olyan, mint az extrém divatbemutatók: szép, szép, de hordani nem hordja senki...