Hadd meséljem el az útlevél-igénylésem történetét röviden.

Januárban jár le az útlevelem, de gondoltam, még decemberben beadom, ki tudja milyen emelést találnak ki januártól... Na mindegy. Szóval az év vége felé elmentem a X. kerületi okmányirodába, ahol ezt intézik. Namármost a három ablakból összesen egy működött, pedig elég sokan gondolkodtak úgy, mint én, hogy még január 1. előtt meg kellene csinálni. Sorszámot nem kellett tépni, egyszerűen be kellett állni a sorba, és várni, amíg sorra kerülsz. Végülis nem voltak olyan sokan, kb. 15-20 ember állt előttem, de persze nem mindenki útlevéllel, mert szinte mindent annál az egy ablaknál intéztek. Az ügyintéző egy kb. 150 kg-os úriember volt, eléggé érdekes munkatempóval. Én kb. 11-kor érkeztem, és 1-ig volt félfogadás, tehát gondoltam, bőven beleférek még, ugyanis az útlevél nem volt egy bonyolult dolog: elveszi a régi útlevelet, elveszi a kitöltött papírt, átfutja, hogy mindent kitöltöttél-e, és aláírja, visszaadja az igazolószelvényt. Ha nem csinálja az ember túl gyorsan, akkor kb. 1 perc. De nem emberünknél! Ő minden egyes delikvenst hangosan le****ott, hogy miért ragasztja föl a fényképet a papírra, miért lóg ki 1 mm-t az aláírás a keretből, miért nem adta rögtön oda a személyi igazolványt is stb. Tényleg kiadott az okmányiroda valami cetlit, amire ezek rá voltak írva, de a legtöbb embernek nem volt ilyen, az igénylőlapra meg nem volt ráírva. Mindegy, én készültem, nekem volt ilyen cetlim, én nem ragasztotam rá a képet, stb. De így egy emberrel kb 10 percet szarakodott az ügyinéző, és végig morgott. Már ekkor többen halkan emlegették az ügyintéző rokonait különböző (főként szexuális) cselekményekkel kapcsolatban, de ez még semmi sem volt. Azt már mondtam, hogy 1-ig volt félfogadás. Olyan 3/4 12-kor egyszer csak kiszól a pasas, hogy ő fél 1-kor elmegy ebédelni, úgyhogy még kb. 3 embert tud fogadni, a többiek menjenek haza. Ugyanis cukorbeteg, és rosszul lesz, ha nem eszik. Jó, még ezt a részét is megértettük, csak aztán amikor mözölte, hogy ő utána már vissza sem jön, akkor kezdett kissé emelkedni a hangulat. Mert jó, persze, egyen, de akkor tartson tovább a félfogadás 20 perccel, és különben is: mindnhol úgy van, hogy aki sorban áll, azt még kiszolgálják, csak legföljebb nem engednek be új ügyfélt. Valaki már aláírásokat kezdett gyűjteni, én embereket toboroztam, hogy átmegyünk a szomszédos polgármesteri hivatalba, és megkérdezünk valami kompetens embert, hogy valóban normális-e az, hogy rengetweg ügyfélnél fél órával hamarabb elmegy az ügyintéző. Már biztonsági őrt hívtak az ottaniak, mert kezdett lincshagulat kialakulni. Aztán végül minden jó, ha vég jó, kénytelen kelletlen visszajött kaja után az úriember, és befejzte a munkát rendesen.
De mire ezt elértük, az elég sok energiába került. Így akarunk bemenni az EU-ba? Ez inkább balkáni viszonyokat mutat szerintem. Mert végülis MI fizetjük ezeket a tisztviselőkez, a mi adónkból kapják a fizetésüket, és értünk vannak. Ehelyett csak megnehezítik az életünket, hiszen a legapróbb okmányirodai ügyintézés is legalább fél napjába kerül az embernek, és persze nem kevés pénzébe. Rendben van ez így?

(Bocsánat, hogy hosszú voltam.)