Ami legjobban idegesit, a ramenosseguk, amikor mondom, hogy bocsi, nem erek ra, o meg jon mellettem es csak mondja, mondja...
Ha megszaporazom a lepteimet, az nem eleg: kocog mellettem es mondja a magaet.
Legdurvabb az volt, mikor mar a buszrol lattam, hogy egy adomanygyujto mellett visz majd az utam, ugyhogy mikor leszalltam, kimentem az uttestre, latvanyosan kikerulve a fiatalembert (a piros 7-es majdnem elutott, de gondoltam, megeri a veszely). Srac odajott, mire felig-meddig kiabalva (nagyon ritkan merem felelmelni a hangom) megkerdeztem tole, hogy nem kerultem-e ki eleg feltunoen, es mondtam neki, hogy nem erdekel, mire gyujt.

Megjegyzem, regen meg meghallgattam oket. Neha penzt is adtam, bar nekem se volt tul sok. De ez a mostani ramenosseg, es az, hogy ugyse oda kerul a penz annyira bosszant, hogy mar meg se hallgatom oket.