Látom nem sikerült elolvasnod a cikket, mert abban bizony konkrétumok vannak és csak azok, önmagában még elemes jogforrás állítását sem áll módomban elfogadni, hogy mindez VM tévedése, na nézzük kizárólag a kedvedért:

Az igazgató asszony az els? sajtótájékoztatón drámai hangon ecsetelte, hogy az intézmény költségvetésének 330 millió forintról 180 millióra történ? csökkentése gyakorlatilag ellehetetleníti a további m?ködést. Ha eltekintünk is attól, hogy 180 millió forintos támogatásával a Terror Háza támogatottsága még mindig magasan kiemelkedik a hasonló intézmények közül, a kijelentés akkor sem állja meg a helyét. El?ször is a Terror Háza a szó hagyományos értelmében nem tekinthet? múzeumnak, mivel nincs saját gy?jteménye, márpedig a múzeumok költségvetésében az egyik legjelent?sebb tétel a gy?jtemény gondozása. Ráadásul az Országgy?lés által megszavazott 180 millió forint még olyan körülmények között is fedezi a m?ködési költségeket, hogy a Terror Háza esetében az egy f?re jutó átlagos bér nagysága csaknem kétszerese annak, mint amennyit az ország legjelent?sebb múzeumai fizetnek dolgozóiknak. Míg a Terror Háza egy dolgozójára 2,6 millió Ft bérköltséget irányzott el? 2002-re, addig ugyanez az összeg például a Nemzeti Galéria esetében 1,35 millió forint, az Iparm?vészeti Múzeum esetében pedig 1,27 millió.

na még ez is:

Amire a 180 millió forint nem nyújtana fedezetet, az a 38 milliósra tervezett reklám- és propaganda-kiadások, a 17 milliósra becsült reprezentációs költségek, a rendezvényekre és konferenciákra betervezett ugyancsak 38 millió forint (amelyek egyetlen "tudományos hozadéka" a liberálbolsevik baloldali hatalom diktatúrákra emlékeztet? m?ködésének bizonygatása szokott lenni), a kétmilliós "kommunikációs szolgáltatások", az alkalmazottak formaruhájára fordítani szándékozott tízmillió forint, valamint a kiküldetési költségekre szánt ugyancsak tízmilliós összeg. Mindehhez hozzátartozik, hogy az intézmény nagyvonalú költségvetési elképzeléseiben csak a reklámra, reprezentációra, kommunikációra, formaruhára és hasonló, finoman szólva a m?ködéshez nem elengedhetetlenül szükséges költségek többet tesznek ki, mint például az Országos Színháztörténeti Múzeum vagy a M?szaki Múzeum teljes évi költségvetése. A Terror Háza egyébként ebben az igazgatón? által a m?köd?képességet ellehetetlenít? helyzetben is magasabb költségvetési támogatásban részesül, mint például a Néprajzi Múzeum (178 millió), a Kortárs M?vészeti Múzeum (154 millió), az Országos M?szaki Múzeum (118 millió) vagy a Pet?fi Irodalmi Múzeum (158 millió).

na meg ez:

Az igazgató asszony ugyanis - a nyilvános közlemények tanúsága szerint - az intézmény költségvetésének összeállításakor és ismertetésekor elfelejtett szót ejteni arról a 120 millió forintról, amelynek a mérleg bevételi oldalán kellene szerepelnie. Ez pedig nyilvánvalóan és egyértelm?en a közvélemény és a döntéshozók tudatos félrevezetése. Ha ugyanis a most megszavazott 180 milliót kiegészítjük a várható 120 milliós jegybevétellel, akkor ez az összeg nem csupán a nyilvánvalóan képtelenül magas m?ködési költségekre, hanem gyakorlatilag az összes teljesen indokolatlan luxuskiadásra is fedezetet nyújt; az üzemeltetési és a bérköltségeken túl - e nyomorúságos körülmények között - több mint százmillió forintja marad az intézménynek reklámra, propagandára, rendezvényekre, formaruhákra, utazgatásra. A kérdés pedig, hogy vajon milyen sorsot szántak e szolid 120 milliónak abban az esetben, ha az Országgy?lés megszavazza az eredetileg igényelt 330 milliót, mindmáig megválaszolatlan marad

esetleg ez:

ha már a pénzfelhasználásnál tartunk, arról is érdemes szót ejteni, hogy az egyébként valóban a legkorszer?bb technikával felszerelt kiállítás - a hatalmas invesztíció után - képtelen kihasználni a rendelkezésére álló technikai lehet?ségeket. A nyilván százmilliós nagyságrend? összegért beszerzett számítógépes rendszer egyetlen olyan funkciót sem képes ellátni, amely értelmet adna a beruházásnak. Azon túl, hogy a termekben sétálgatva az "egér" segítségével megtudhatjuk, hogy éppen hol vagyunk és merre mehetünk tovább, amely tények felismerésére minden átlagember képes, a rendszer semmilyen más használható információhoz nem segíti a látogatót. A "Mi történeteink" cím? site-ra az elmúlt közel egy év során összesen öt darab "történetet" sikerült rögzíteni, melyek közül az utolsó több mint fél éve, 2002. május 9-én került fel az oldalra. A történetek közül kett? - amelyeket ugyanaz a személy küldött be - egy-egy áldozat adatait közli, a harmadik egy korabeli anekdotát mesél el kilenc sorban.

vagy ez?:

Az igazi cs?ddel azonban azokon az oldalakon szembesülhetünk, amelyek eredeti hivatásuk szerint az áldozatok és tettesek nevének és adatainak regisztrálására és archiválására szolgálnának. Nincs olyan név ugyanis - Mindszentyt?l Nagy Imréig, Szálasi Ferenct?l Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig -, akinek nevét a keres?be beírva találatot jelezne a program. Ebb?l pedig nem következtethetünk másra, mint hogy a legkorszer?bb digitális technikával felszerelt intézményben az adatbázis hiánya miatt a digitális technika egyáltalán nem m?ködik. Addig ugyanis nyilvánvalóan nagyon egyszer?en ment minden, amíg az adófizet?k pénzéb?l tíz- és százmilliókért megvásárolták a legdrágább technikát, ám amikor már saját munkát kellett volna befektetni, a jelek szerint cs?döt mondott az intézmény.

talán ez:

Nem felel meg a valóságnak az igazgató asszony azon állítása sem, miszerint "az intézmény iránt példátlan az érdekl?dés", amit szerinte az bizonyít, hogy a Terror Házát megnyitása óta közel kétszázezren látogatták meg. Hogy csupán egyetlen párhuzamos történetet említsünk, az Erzsébet királyn?r?l szóló kiállítást ugyanebben az id?szakban 220 ezer ember nézte meg, holott ennek reklámozására nem költöttek tízmilliókat, és az ide látogató vidékieknek nem térítették meg az utazási költségeiket, mint ahogyan ezt a Terror Háza esetében teszik.

nahát ez is...hogy mik vannak:

Az igazgatón? a múlt héten arról is beszámolt, hogy az elmúlt fél év minden üldöztetése ellenére gy?jteményük hétr?l hétre gyarapszik. Mostanság - mit ad isten - éppen Pet? Iván SZDSZ-es képvisel? édesapjának fényképét találták meg az intézmény postaládájában. S minthogy Pet? édesapja Schmidt Mária szerint ÁVH-s alezredes volt, az újonnan szerzett "trófea" azonmód a helyére is került: Pet? László fényképe immár a Tettesek falán díszeleg. Az igazgató asszony, a t?le megszokott rendkívül finom ízléssel, nem mulasztotta el mindehhez hozzátenni, hogy Pet? Ivánt nyilván e személyes megfontolások motiválják, amikor tönkre akarja tenni a múzeumot. És minthogy az ilyesféle szavak a magyar médiában minden alkalommal termékeny talajra hullanak, Pet? László fényképe azonmód bejárta a magyar sajtó teljes spektrumát; láthattuk tévékben, újságokban és internetes fórumokon, hallhattuk a történetet a rádióban.
Tekintsünk most el attól - az egyébként korántsem mellékes apróságtól -, hogy vajon miféle múzeumvezet? az, aki mindent muzeális tárgynak tekint, amit bedobnak a postaládájába. A baj ugyanis ismét csak sokkal nagyobb; nevezetesen az, hogy ebb?l a történetb?l ilyenformán egyetlen szó sem igaz.
Én magam közel három hónappal ezel?tt jártam utoljára az igazgató asszony által vezetett m?intézetben, és Pet? László fényképe már akkor is a Tettesek falán volt, mégpedig - ha jól láttam - nem egy, hanem két példányban, egymástól jó néhány méternyi távolságra, nyilván abból a megfontolásból, hogyha a békés halandó els? alkalommal nem fedezte volna fel az SZDSZ-es képvisel? édesapját, akkor kapjon erre még egy esélyt. Nem igaz tehát az állítás, hogy a fénykép mostanában pottyant a postaládába. Az bizony - szemtanúk szerint - régóta ott van a falon, ami persze egyáltalán nem meglep?, hiszen minden más állítással szemben nyilvánvaló, hogy a múzeum célja nem a történelmi megismerés és tisztánlátás segítése, hanem a Fidesz körüli politikai jobboldal történelmi hazugságainak instrumentalizálása, az ezzel kapcsolatos indulatok "karbantartása", és egy szimbolikus zarándokhely megteremtése volt.
Mindemellett Pet? Iván édesapja - az igazgató asszony állításával ellentétben - soha nem volt alezredes, ?rnagyként szolgált a Határ?rségnél. Schmidt Mária pontosan tudja, hogy bár 1948-ban egy rövid id?re szervezetileg az ÁVH alá rendelték az alapvet?en határ?rizeti feladatokat ellátó Honvéd Határ?rséget, ám ez a szervezet - bár nyilván számos politikai feladatot is ellátott, és a diktatúra intézménye volt - nem azonosítható az ÁVH által m?ködtetett politikai rend?rséggel. Mint ahogy az igazgatón? azt is pontosan tudja, hogy Pet? Iván édesapjának semmi keresnivalója sincs a falra kihelyezett gyilkosportrék között.
Természetesen nem Pet? László az egyetlen olyan személy, akinek fényképe nyilvánvalóan nem b?nei, hanem aktuálpolitikai megfontolások vagy egyszer? szakmai felel?tlenség és dilettantizmus miatt került a falra. Így járt például az a hajdan volt fiatalember is, aki a harmincas években egy évtizeden keresztül volt országos síbajnok, 1945 után azonban csak úgy tudta sportpályafutását folytatni, ha leigazolt a Belügyminisztérium sportegyesületéhez, a Bástya SE-hez. Ez elegend? oknak bizonyult ahhoz, hogy hozzátartozói ugyancsak a Tettesek falán találkozzanak fényképével. A kétségbeesett családtagok azóta leveleznek az igazgató asszonynyal, aki azonban mindeddig hajlíthatatlannak mutatkozott. Ám a többség hozzátartozói vagy nem tudnak arról, hogy felmen?jük véres kez? gyilkosok társaságában szerepel a kiállításon, vagy - ismervén az igazgató asszony és környezete stílusát és módszereit - úgy döntöttek, hogy akkor járnak a legjobban, ha nem bolygatják a dolgot.
De minden itt felsorolt tény apróságnak t?nhet ahhoz képest, hogy a tettesek falára kétszer is kihelyezett fényképen Pet? Lászlónak nem sikerült önmagára ismernie, aminek azaz egészen egyszer? oka, hogy a képen nem ? látható. Nem tudom, hogy hívják azt az embert, akinek fényképét az igazgató asszony postaládájába bedobták, az azonban bizonyos, hogy a fénykép nem Pet? Iván édesapjáról készült!

és végül:

Ennyit a történelmi hitelességr?l, a szakmai igényességr?l és az objektív tényfeltárásról. Ez ugyanis önmagában mindent elmond err?l a múzeumnak csúfolt "History-Horror Picture Show"-ról.
Hogy egy történelmi kiállítás mit?l lesz hiteles, annak megválaszolása nyilván rendkívül bonyolult szakmai kérdés. Abban azonban nem hiszek, hogy e hitelességhez hozzájárulhat, ha az intézményt létrehozó és m?ködtet? személyek megnyilvánulásai kísértetiesen rímelnek mindarra, aminek mementójául a múzeumot szánták.

Szóval mért nem elég az annyi és mire kell az amannyi? Mi is ez a valami ott az Andrássy úton?

Szóval miért és mire csapoljuk az adófizetök pénzét?

dr. x