A mai népszabadságban is megjelent a fórum rovatban egy cikk ezzel kapcsoltban:

A méltóságról és a méltatlanságról

NSZ • 2003. január 9.

Úgy gondolom, Pet? Iván képvisel? úrnak igaza volt, amikor egyéni indítványával azt javasolta, hogy a Terror Háza költségvetését szállítsák le 180 millió forintra. Nekem amúgy imponál, hogy Pet? Ivánt nem lehet a szülei múltjának emlegetésével megfélemlíteni. De most nem az ? emberi, hanem a politikusi méltóságáról ejtenék szót. Méltatlan a tisztére az a politikus, aki nem törekszik arra, hogy az egész nemzet érdekét szolgálja, akinek nincsenek erkölcsi megalapozottságú döntései, és aki nem tud hosszabb távlatokban gondolkodni.

A Terror Háza kapcsán egy politikusnak számot kell vetnie azzal az alapkérdéssel, hogy mi a jó a XXI. század magyarságának, felcsepered? gyermekeinknek. Az, ha a XX. századi magyar történelmet választásról választásra, nemzeti ünnepr?l nemzeti ünnepre, kitüntetésr?l kitüntetésre, emléktábla-avatásról emléktábla-avatásra újból és újból a mai politikai pártok hagyománykeresésének, ideológiájának, ellenségkeresésének csomagolópapírjaként használják? Vagy az, ha az aktuális ellentétekt?l, indulatoktól függetlenül, valóságh?en, retusálás nélkül vonják meg a XX. század mérlegét?
A Terror Háza átadása a tavaszi választások el?tt a jobb- és a széls?jobboldal közös megmozdulása volt. Nem véletlenül. A Terror Házába belépve díszes tábla ugrik a látogató szeme elé: „A Terror Háza Múzeumot ORBÁN VIKTOR miniszterelnök támogatásával építette SCHMIDT MÁRIA f?igazgató F. KOVÁCS ATTILA tervei alapján SZÁJER JÓZSEF és VÁRHEGYI ATTILA közrem?ködésével...”
Annak a politikusnak, aki a XXI. század magyarsága érdekében azt kívánja, hogy a XX. századi történelem és benne a nagyapák sérelme ne ossza meg végletesen a jöv? nemzedékeit, a változtatás szándékával kell közelednie a Terror Házához.
Az egykori nyilasházban elhelyezett kiállításon a náci-nyilas terrornak csak a végér?l esik szó, arról is úgyszólván alibiként. A b?nösök tablójáról sajnálatosan lemaradtak a deportálásban részt vev? csend?rség, közigazgatás vezet?inek és végrehajtóinak névvel ellátott arcképei, de nincs a b?nösök között a nyilas tevékenységéért háborús f?b?nösként halálraítélt Bosnyák Zoltán sem, akit az ÁVO éppen a célból hagyott hét éven keresztül életben, hogy segítse az ÁVO cionisták elleni vádiratának megalkotását.
Vajon hány diák hiányolja a Weisshaus Aladár, Demény Pál, Szekeres György, Pálffy László, Sólyom László, Rajk László, Kádár János vagy a szociáldemokraták perére vonatkozó utalásokat?
Vajon hány diák el?tt ismeretlen Schönherz Zoltán, Ságvári Endre, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Szilágyi József és annyi sok más megemlékezésre méltó áldozat neve? Miért hiányoznak ezek a nevek? Mert ha ott lennének, akkor kiderülne, hogy az áldozatok és a b?nösök körének meghatározása sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a Terror Házában el szeretnék hitetni.
A tárlatvezet?k nemcsak szóban, hanem szórólapon is terjesztik a Terror Háza történelmi tévképzeteit. A „kett?s megszállás” cím? szórólap szerint például: „Az 1944-es náci megszállásig Magyarország élén választott, legitim kormány és parlament állt... A háborús megszorítások ellenére érvényesült a sajtószabadság...”
A XX., a XXI. Századi Intézet teljesítményét és a Terror Házát a Magyar Tudományos Akadémia véleményezhetné a kormány felkérésére. A finanszírozást össze lehetne kapcsolni ezzel a szakmai min?sítéssel.
A társadalom történelemszemlélete ma éppen úgy átpolitizált, mint a rendszerváltás el?tt volt. A Kádár-rendszert politikai vezetésének múltja kényszerítette abba a helyzetbe, hogy több mint három évtizeddel 1956 után még mindig a lojalitás próbájának tekintse a forradalomról koholt hazugságok hangoztatását. A rendszerváltást követ?en az elmúlt 80 év értékelése vált a politikai lojalitás próbájává.
A mindenkori magyar kormány történelmi felel?ssége, hogy az Andrássy út 60. az áldozatok emlékhelye legyen. Olyan kiállítás, ahová valamennyi áldozat leszármazottai felemelt fejjel léphetnek be, és ahol az ordas eszmék hívei nem érzik otthon magukat. Ahonnan a látogató erkölcsileg megtisztulva és nem bemocskolva távozik.
Mert eddig azoknak az emlékét hagyta a Ház a legtisztábban, akikr?l nem esik szó benne. Az intézmény mai formájában méltatlan arra, hogy a múlt szenved?inek emléket állítson. Jobb annak, akinek a testi-lelki kínjaiból nem lett vásári portéka a politikai pártok kampányának piacán.
A történelmi igényesség része az állampolgár méltóságának.

Ifj. Donáth Ferenc
orvos

dr. X

forrás: NSZ fórum