Én vagyok a zúzmarát hozó hideg tél,
Leveleket kergető pajkos őszi szél,
Bús szivárvány nyári zivatar után,
Elhaló csók hűvös tavaszi éjszakán.

Én vagyok a pusztítva hömpölygő folyó,
Vulkánról legördülő forró tűzgolyó.
Égigérő feszület messzi bérc fokán,
Szebb életről álmodó, züllött kurtizán.

Én vagyok a faágon figyelő bagoly,
Sötét börtöncellában ücsörgő fogoly.
Picinyke bölcsőben fehér takaró,
Fekete bársonnyal borított koporsó.

Én vagyok a múlt, a jövő, s a jelen,
A múlandóság, és az örök végtelen.
Kert mélyén megbújó árva gyöngyvirág,
Tócsa tükrében a kegyetlen világ.

Angyal vagyok, bárányfelhők közt szárnyaló,
Ördög vagyok, a pokol mélyéra való.
Csillag vagyok, dagadó hold, lenyugvó nap.
Ember vagyok, csak keresem önmagamat...

Tudom,hogy nem idevág,de ilyen hangulatom van.Megbántottam a barátom,pedig nem akartam.Szörnyű érzés.