CSerfa Creative Commons License 1999.04.06 0 0 45
Kedves F.B. I. doktor!

Elnézést, hogy csak most válaszolok és idő híján most is csak felületesen!

Kérdésedre, miszerint "Tehát a Biblia szerint a nem hívokkel szemben a hívok részére nem kötelezo az erkölcsi alaptörvény, a tízparancsolat.":
1) Én nem ítélhetem meg igazán, ki a hívő
1)a. Mert sokan nem hívők, akik magukat akként hirdetik, holott gyűlölik testvérüket, és az ilyen János szerint gyilkos, halálra méltó
1)b. Hasonlóak az előbbiekhez a meg nem bocsájtók, akik majd szintén nem kapnak bocsánatot

2) Vannak, akik lelkiismerettel, rendesen élnek. Én magam írtam, sok keresztény nézettel szembehelyezkedve, hogy az ilyenek kárhoztatják a törvény ismerőit, mert a törvényismerőkkel szemben ők a cselekedeteik szerint vallást tesznek a szívükbe írt törvényről, az ilyen ember üdvözülhet

A 2) pont alapján szerintem sokan felebarátok, akik nem hívők, mert elismerik Isten törvényét, ami a szívükbe van írva. Csak nem hallották (belső emberük) az Igét.

Azonban egyértelműen nem lehet felebarát az, aki Isten törvényét megveti. Akkor sem, ha bármilyen nagy szükségbe jut. Hiszen sokan jutottak igen nagy szükségbe, de nem segítséget, hanem halált kaptak. János is írja, van nem halálos vétek is, nem a halálosért kell imádkozni.

Kedves F.B. I doktor!
Tévedsz abban, hogy az erkölcsi alaptörvény a Tízparancsolat lenne. Hanem a Típarancsolatból néhány parancsolatot bizonyos kultúrák jónak tartanak, vagy egyenesen elismernek.
De Te sem gondolod komolyan, hogy érvényes lenne a szombat megtarása, vagy az, hogy ne imádjanak más Istent? A Mózes törvénye szerint ezeket, a bűvőszeket, homoszexuálisokat, mágusokat, stb. halálra kellene adni, Mózes törvénye lényegében a Tízparancsolatra épül (szombat, Isten, stb dolgában).

A Tízparancsolatot Izrael kapta!

A kihívottság, az elhívottság, a kiválogatottság nem megvetendő dolgok. Én semmiképpen nem értek egyet azzal, ha átkozódik egy gyűlölettel teljes ember, aztán rájön, amit másnak kíván, és én elkezdjek vele jótékonykodni.
Azzal sem, hogy varázslókra hallgatók, Istent tudatosan gyűlölők, vagy Izraelt gyűlölők, vagy bűnözők, akik nem bánják meg cselekedeteiket, hamisak, stb. ha szükségbe jutnak, hogy akkor én segítsem ki őket szorult helyzetükből. Milyen alapon? Jézus nem véletlenül mondott példákat (gazdag és Lázár, vagy a balga szűzek, stb.) Jézus példái nem hiábavalók.

Ám volt felekezetem tanítóival is szembeszállok azokért, akik lelkiismeretüktől (szívükbe írt törvény szerint) jót cselekszenek.
Azért senki ne vessen meg engem, ha a hitet, a választottságot Istentől való igen becses ajándéknak fogom fel. És azért sem, ha megvizsgáltam, hogyan is viselkedtek az apostolok, mit hirdettek, és miért is dicsérték a tanítványokat. Szó sem volt ott a vétkezőkkel való együttélésről, a megtérőkkel vállaltak közösséget, szó se volt vudukkal, stb. való összeborulásról, hamis istenekkel való közösségről, sem varázslásról, sőt, az ilyen könyveket elégették, akik hamisakat tanítottak azokkal nem kerültek közösségbe, Pál vakságot prófétált a hamis tanítóra, Péter halált a csalóra, elveszést kívánt a szellemi hatalomra méltatlanul, pénzért áhítozóra, stb. Tartottak is az apostoloktól rendesen!

Igazság szerint háborog ilyenkor a lelkem, mert látom, hogy számon kéri a világ sokszor, miért nem ölti fel a kegyesség látszatát a magát krisztusinak tartó ember. Holott a Mester se kegyeskedett, sőt, írva van, nem is tudott ott sok csodát tenni, ahol nem hittek benne. És a Mester sem kegyeskedett mindenkivel, bizony sokszor kiabálni kellett hozzá, Őt megvallani, stb. Nem az Úr rimánkodott, hogy jót tehessen.

Azért ne állítsatok a kegyetlen, félrehúzódó, gőgösök közé, de a Biblia képe bizony elég távol esik a humanitárius felfogástól.
Isten határozott egyéniség, az üdvösség útja is jól definiált (keskeny), milyen alapon hígítanák fel kegyesnek látszó tanításokkal emberek a fontos dolgokat, holott azok igencsak meg vannak határozva?
Nem lehet ezt itt jól kifejteni, de csalás a nagy biztonságba helyezés, a megnyugtatás. Éppen nem erről szól a Biblia! Bizony keskeny az út, és kevesen járnak azon! És nem a földinek kéne örülni hanem a mennyeinek.

CSerfa