Kedves mlinarz,

jót komcsiztál, jót zsidóztál, kedves egészségedre. remélem most jobban érzed magad.
Mindazonáltal ingoványra vitt a lelkesedés és (bocs, de) hülyeségeket sikerült levonnod konklúzióként.
Vagyis a gátlástalan médiatulajdonos egy valódi demokráciában nem teheti meg, hogy elhallgat és elhallgattat híreket, mert azzal több millió embernek az infomációhoz jutási alapjogát sérti.
Hogyan definiálod a hír fogalmát? Mennyiben sérti az emberek információhoz jutási alapjogát az, hogy ha vmelyik médium nem közli le, hogy egy ostoba liba lebõgött egy sportrendezvényen? Szvsz Berta ügye szigorúan munkajogi kérdéseket vet fel. Ha alkalmazott volt, akkor valóban megkérdõjelezhetõ, hogy a munkaadójának joga van-e egy tudósításért (!) felmondani neki, szerintem nincs és ezt egy (persze évekig húzódó) munkaügyi perben be is lehetne bizonyítani, ehhez csupán arra van szükség, hogy valóban az említett tudósítás legyen a kirúgás indoka. (Amennyiben tárcáról, glosszáról stb. lenne szó, úgy más lenne a helyzet és persze ismerni kellene az illetõ munkaszerzõdését).
A funkciókat, amit te a médián számon kérsz, a közszolgálati csatornáknak és az MTI-nek kell betöltenie. Egy teljesen magánérdekeltségû tévétársaságon nem lehet számon kérni a mûsorstruktúrát, nem mondhatod azt, hogy a te pénzed, a te eszközeid, de azt mondod, amit én akarok, nem teheted kötelezõvé, hogy mondjuk az Eurosporton bemondják az NB1 eredményeit. Nem vitatom, hogy a kereskedelmi média tevékenységét lehetne valamiféle civil kontrollal szabályozni etikai szempontból , de erre mostanság a magyar társadalomban nem létezik megfelelõ készség.
Remélem világos, hogy ha az események a topiknyitóban felvázolt módon történtek, akkor én is felháborítónak tartom a dolgot, de szvsz 1. munkaügyi kérdés, 2. etikai kérdés, 3. politikailag nem meghatározható kérdés.