A szülés, terhesség 2.0 topicban soksok kismamával meg tudod beszélni a gondjaidat :)

Egyébként hidd el, hogy onnan, hogy anya lettél, egészen halálod napjáig parázni fogsz a gyerekedért :)
Én 5 hónapja szültem. A szülöágyon az utolsó pillanatokban is azon imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja, pedig semmi jel nem utalt betegségre, negativ terhességem volt, és mégis :) Aztán persze jó lett minden :)
De amióta megszületett, azóta is folyton figyelek, hallgatódzok, aggódok... Persze mértékkel, mert én a nyugisabb mamák közé tartozom szerencsére :)
Szóval az én tanácsom:
1. Ne aggódj, az a legrosszabb :)) Inkább élvezd a terhességet, aztán pedig a babát.
2. Hidd el, hogy a babák nagyon sok bénázást, "kisérletezést", "próbálkozást" kibirnak :) Nem törik ki kezük-lábuk, mikor öltözteted, nem fulladnak meg, mert tudnak köhögni, esznek ha éhesek, stb. :))
3. Férjem nagy mondása: "nem hülye, csak kicsi". Vagyis: hallgass a babára, ö tudja, mi kell neki, és ha egy hullámhosszon vagy vele, meg fogod érteni.
4. Bizz az anyai ösztönödben, hidd el van olyan :) És az megsúg mindent :)

Hát ennyi :) Remélem kiszürsz valamit az okoskodásomból.
Jó pocakoskodást, vidám terhességet, és remélem majd találkozunk a "kezdö anyukák, finiselö kismamák" topicban nemsokára :)

p.