Kedves ethrnz,

kétségen kívűl hazaárulók azok a főkolomposok, akik aktívan, adott esetben fegyveresen, a politikai rendőrség tagjaként is együttműködnek a hazájukat megszálló ellenséggel, aktívan közreműködnek hazájuk szabadságának leverésében és az elnyomás fenntartásában.

Ilyen értelemben nyugodtan hazaárulóknak tekinthetjük - Szálasihoz és társaihoz hasonlóan - Kádár Jánost, a körülötte összegyűlt magas rangú kommunista funkcionáriusokat, és azokat a kisebb halakat, mint pl. Horn Gyulát, aki maga is önkéntes tagja volt a forradalom leverése után garázdálkodó terrorista jellegű karhatalomnak.

A kommunista politikai titkosrendőrként tevékenykedő Medgyessyt is lelkiismeretfurdalás nélkül tekinthetjük hazaárulónak, hiszen minden épeszű embernek világos, hogy Medgyessy a szovjet gyarmatosítók érdekekeit szolgálva dolgozott a Pénzügyminisztériumban különböző fedőállásokban, míg a fő feladata a besúgás volt.

Valószínűleg szintén jogos a hazaárulás vádja azon nemzetközi akciókban is, amikor a jórészt MSZP-s és SZDSZ-es vezetők az egyetemes magyarság érdekeit elárulva egyoldalúan csak a velünk ellenséges szomszéd országok érdekeit figyelembe véve tesznek gesztusokat, írnak alá szerződéseket. Nyugodtan tekinthetjük hazaáruló gesztusnak Erdély elszakítását együtt ünnepelni a román miniszterelnökkel.

Ugyanakkor kérdéses, hogy a pusztán a külföldi tőkés körök érdekeit kiszolgáló politikánál jogos-e a hazaáruló jelző.

Bár a heves politikai vitákban sokszor talán indokolatlanul is mások fejéhez vágják a hazaárulást, de mégis tudatában kell legyünk annak, hogy Magyarországon a baloldal jelentős erői a magyar nemzet megszüntetésén, feloldásán dolgoznak és dühödt gyűlölettel fogadnak mindent, ami esetlegf erősíthetné a nemzeti összetartozás érzését.

Azt is láthatjuk, hogy a baloldal látszólag teljességgel kiközösítette saját köreiből a nemzettel szemben nem ellenségesen viszonyuló részeket. Ez jogosan kelt óriási aggodalmat a nemzeti jövő iránt aggódókban, és a hazaárulás árnyékát kezdi vetíteni az egész baloldalra.