"Ez már katasztrófa, ami ebben a nyomorult országban folyik"

"Valamikor, tavaly – ha még tetszenek emlékezni – egy nagyravágyó fiatalember repülőgépet bérelt az Önök pénzén. És elutazott vele egy nehezen kitalpalt – gondolom, alig olcsó – ordót átvenni. Hogy végül mindösszesen mibe került ez nekünk, jobb, ha meg sem kérdezik… (Csak a göpzi 32 millióba fájt, a diploma áráról pedig végképp nincs elszámolásunk.)"

Szemben Medgyessy kubai útjáról… (Arról, melyet a kormányszóvivő amúgy meglehetősen bután kommunikált.) Pedig a miniszterelnök oda megy, ahová akar. Lemondhatja – és lemondta – a testőrséget, fizetheti – és fizette – a repülőgépet, egyszóval élvezheti – és élvezi az életet. A saját pénzén."

Medgyessy saját élete azért nemcsak őróla szól. Saját pénze sem. Csak azért megkapott, tisztviselői fizetése mellett, még 1978-ban, 5500 forintot, mert fedett állományú tiszt volt. Ezt a fizetést közpénzekből, mindannyiunk javainak terhére utalták át neki. Méghozzá azoknak a tisztességben megőszült mezőgazdasági munkásoknak vagy tanároknak a pénzéből, akik ugyanezekben az években havi 800 – 1200 forintokért robotoltak. Magyarországon ugyanis nem a piac határozta meg az árakat, s erről az a rezsim tehetett, melynek fenntartásáért többek közt a spicliző szolgálatok voltak felelősek. Ha csak titkosügynöki megbízatásért kapott pénzét berakosgatta az OTP-be, a kamatok, mai árfolyamon, nevetve kiadták egy kubai utazás árát, már akkor, a létező szocializmusban. Nem beszélve arról, hogy a civilizált országokban nem képezi, nem is képezheti titok tárgyát, hogy hol nyaral vagy telel az ország három közjogi méltósága közül az, akinek a legszélesebbek a döntési kompetenciái. Ez biztonsági, erkölcsi és etikai szempontból is nonszensz.