Nekem az AIC depisebb, mint a Mad Season. Ez utóbbin (nekem) mindegyik számnak más és más a hangulata és mindig más és más hangulatot okoz - mindig Új... Megunhatatlan. Hát igen, a mélypontok a Wake up meg a LGD, de pl. az Above nekem valami "vidámság-szerűt" is áraszt...
Szóval az AIC depisebb, a nagy albumok közül hirtelen nem is tudom, hogy a Dirt vagy az AIC? Bár teljesen más mindkét album. A kutyás hallgatása közben mindig úgy érzem, hogy olyan, mintha a pokolból szólna az egész... Totál "beborulás". De hiába ilyen hangulatúak ezek a lemezek, egyszerűen ezekre van szükségem, tudom, hogy nem lesz tőlük fikarcnyival se jobb kedvem vagy ilyesmi, de valahogy megnyugtat, "magába temet", elsodor... valami ilyesmi. A szó, ami most hirtelen eszembe jut:
Menedékhely...