A kubai vendég nyomában
2003. január 2. 13:50

Napilaphoz illően aktuális témával foglalkozik a Népszava: Orbán Viktor 2002. február 12-i, bostoni útjával. Néhány sorban azért Medgyessy kubai látogatásáról is szólnak. Nem így a Népszabadság, amely inkább Dél-Amerikáról ír, míg a Magyar Hírlapból Fidel Castro utazásairól értesülünk.

Tengerpart Kubában. Képünk csak illusztráció
Az ember csak forgatja, lapozgatja tanácstalanul a Népszava mai számát, újra elolvasva a dátumot: csak nem egy régebbi példány került újra, tévedésből az utcára? A vezércikk, melynek egy politikai napilap esetében az a feladata, hogy a napi aktualitásokhoz kanyarítson a szerkesztőség szájíze szerinti kommentárt, a mai számban, 2003. január 2-án Orbán Viktor 2002. február 12-i, bostoni útjával foglalkozik:

"Valamikor, tavaly – ha még tetszenek emlékezni – egy nagyravágyó fiatalember repülőgépet bérelt az Önök pénzén. És elutazott vele egy nehezen kitalpalt – gondolom, alig olcsó – ordót átvenni. Hogy végül mindösszesen mibe került ez nekünk, jobb, ha meg sem kérdezik… (Csak a göpzi 32 millióba fájt, a diploma áráról pedig végképp nincs elszámolásunk.)"

Hát igen, ’’tetszünk’’ emlékezni arra, hogy mindezt már elolvashattuk Orbán Viktor (gyengébbek kedvéért: nálunk az ország miniszterelnöke az, akit bátran le lehet fiatalemberezni akkor, ha nem baloldali politikus – a szerk.) bostoni útjáról. Azóta sem tudjuk, ki találta ki azt a hallatlan szamárságot, hogy az Egyesült Államok-beli Tufts Egyetem speciális jogi és diplomáciai akadémiája, a Fletcher School pénzért, vagy bármilyen ellenszolgáltatás fejében osztogatna díszdoktori okleveleket. Az 1852-ben alapított intézményt az Egyesült Államok öt vezető egyeteme között jegyzik, magyar kormányfő az utóbbi 150 évben nem kapott ilyen kitüntetést. Ám nyitva marad a kérdés: mi az oka annak, hogy éppen most kerül említésre: Orbán majd’ egy évvel ezelőtt nem átallotta átvenni saját oklevelét, melyet az egyetem indoklása szerint az európai békéért és stabilitásért kifejtett munkássága fejében kapott? A válasz meghökkentő: a cikk aktualitását Medgyessy Péter 2002 karácsonya és 2003 újesztendeje közötti, egy D-209-es stílusához illően szigorúan titkos kezdetű és végű utazása adja, melyről nem több, mint négy sor szól, íme:

"Szemben Medgyessy kubai útjáról… (Arról, melyet a kormányszóvivő amúgy meglehetősen bután kommunikált.) Pedig a miniszterelnök oda megy, ahová akar. Lemondhatja – és lemondta – a testőrséget, fizetheti – és fizette – a repülőgépet, egyszóval élvezheti – és élvezi az életet. A saját pénzén."

Vivre sa vie, ’’Éli az életét’’ – jut eszünkbe Godard filmcíme. Csak a címe, mert Medgyessy saját élete azért nemcsak őróla szól. Saját pénze sem. Csak azért megkapott, tisztviselői fizetése mellett, még 1978-ban, 5500 forintot, mert fedett állományú tiszt volt. Ezt a fizetést közpénzekből, mindannyiunk javainak terhére utalták át neki. Méghozzá azoknak a tisztességben megőszült mezőgazdasági munkásoknak vagy tanároknak a pénzéből, akik ugyanezekben az években havi 800 – 1200 forintokért robotoltak. Magyarországon ugyanis nem a piac határozta meg az árakat, s erről az a rezsim tehetett, melynek fenntartásáért többek közt a spicliző szolgálatok voltak felelősek. Ha csak titkosügynöki megbízatásért kapott pénzét berakosgatta az OTP-be, a kamatok, mai árfolyamon, nevetve kiadták egy kubai utazás árát, már akkor, a létező szocializmusban. Nem beszélve arról, hogy a civilizált országokban nem képezi, nem is képezheti titok tárgyát, hogy hol nyaral vagy telel az ország három közjogi méltósága közül az, akinek a legszélesebbek a döntési kompetenciái. Ez biztonsági, erkölcsi és etikai szempontból is nonszensz. De borítsunk fátylat a csúnya körülményekre, élvezzük az utat Medgyessyvel egy olyan országban, ahol a hivatalos jelszó: Szocializmus, vagy halál, s ahol még mindig súlyos börtönéveket lehet kapni azért, ha valaki bírálja azt a baloldali pártot, mely az országot vezeti.

"Szilveszter napján érkezett meg Brasiliába, a brazil fővárosba Fidel Castro kubai vezető, hogy részt vegyen Luiz Inacio Lula da Silva elnök beiktatásán. Castro napokig eltűnt a nyilvánosság elől, mert valamilyen rovarcsípéssel küszködött."

Nyomon vagyunk! A fent idézett hír a Magyar Hírlapban jelent meg. Castro tehát eltűnt, legalábbis a nyilvánosság elől, közben Medgyessy felbukkant… Kubában zajlik az élet. Persze csak annak, akinek van pénze hozzá. Hogy mely orgánumnak mi a hír, azzal foglalkozzanak a médiakutatók – mindenestre tény, hogy míg a Népszava számára megállt az idő 1952-ben, elnézést, 2002-ben, s a Magyar Hírlap már Castróról is tud valamit, a Népszabadság nem foglalkozik holmi egzotikus, a rabtáboroktól diszkrét távolságra fekvő üdülőhelyekkel, s azok jó gyomrú vendégeivel. A független lap ehelyett Medgyessyt idézi, aki most szólalt meg a tévében,, nincs két napja sem annak. Te jó ég, hát hogyan, ha Kubában tartózkodik? Ja kérem, konspirálni tudni kell. De hát ügynökünknek ez volt az egyik szabadon választott szakmája:

"Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában az év utolsó napján, kedden arról beszélt, hogy szerinte hazánk uniós csatlakozása nem okoz majd túl nagy gondot a társadalomnak."

Az a helyzet, hogy 48 órán belül másodszor néznek hülyének minket. Először a Magyar Televízió vette palira a nézőket, amikor a Nap-kelte előre rögzített beszélgetése az óesztendő utolsó napján anélkül került adásba, hogy a nézők számára bármi módon jelezték volna: a beszélgetést jóval korábban (még a karácsonyi ünnepek előtt) rögzítették. Ez nemcsak a néző felültetése volt, de szakmailag is védhetetlen hiba, hiszen egyes szövegrészek az eltelt napok fejleményei miatt értelmezhetetlenné váltak. Most, január 2-án a Népszabadság kritikátlanul közli, vezető helyen, belpolitikai napi hírei között újratálalva ezt a kéthetes, hírként tekintve bűzösen megromlott anyagot. Egyoldalas cikk foglalkozik viszont Dél-Amerikával, miközben a kormányfő Közép-Amerikában élvezi a karibi napsütést. Ezúttal, úgy tűnik, csak egy kontinensnyit tévedtek.