Biztos vagyok benne, hogy huszonévesen, biztos állással, kapcsolatokkal nem olvasnék Hessét.
Megnyugtatlak, van olyan huszonéves, aki biztos állásal, biztos kapcsoltban Hessét olvas. :)

Hesse arra ösztönzi az olvasót(f?leg a Demianban), hogy kövesse az "álmait" valósítsa meg a sorsát, de ez a mai világban, társadalomban- ahol az asszimiláció és a megalkuvás a siker titka- kész öngyilkosság: a közzösség tudatosan-tudattalanul, kilök, kiközösít.
Pont abban a korban vagy, amikor helyénvaló az "álmodás". Az érettségivel, a pályaválasztással vagy csak a hétköznapi ügyes-bajos dolgaiddal pedig azon munkálkodhatsz, hoyg vmi megvalósuljon belőle. Ám neked nem kell vakon követned minden egyes sokat ígérő tanácsát. Hesse "hősei" bár gyakran azt teszik, nem marad el a lemondás, a kitaszítottság, de gyötrelem sem, míg megtalálják az oda, vagy inkább vmerre más, ismeretlen felé vezető utat.

Csakhogy abból, hogy a legtöbb regénye sok ponton egyezik saját eddigi élettörténetemmel, azt gondolhatnám-gondolom is-,hogy az életem hátralev? eseményei is a regénybeli szerepl?k történeteihez fognak hasonlítani, ami nem éppen mindig a legjobb.
Nem kimondott hepiend a végük, de ált. minden ember elindul vmi pozitív dolog felé, ami ugyan egyáltalán nem biztos, hogy a legszebb álmai egyike, viszont a korábbi mélypontból elmozdítja.