Ma délután megnéztem az Atlantisz Gyermekei-t.
Mit mondjak, felejthető. Persze nem vártam tőle sokat, hiszen ismertem hírét, igazából csak azért hoztam ki, mert ez volt benn a tékában :] A story gondolom ismert, s bár már ez is elhangzott, a könyvnek csak az 1. részletét dolgozza fel, Bobby Garfield és Ted barátságát. [én jobban örültem volna, ha Pete Riley kártyás kalandja lett volna a téma, az már a könyvben is határozottan jobban tetszett]
Igazából már az első fél órában olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy kissé szedett-vedett, néhol a dramaturgiát érdekesnek találtam, bennem azt az érzést keltette, hogy a forgatókönyvíró túl nagy odafigyelést nem szentelt amunkának... sőt, megkockáztatom: aki nem olvasta a regényt, nem is biztos hogy értené! Én ugyan olvastam, mégis többször gondoltam hogy a könyv ismerete nélkül bizony lenne egy-két kérdésem...
A színészekről: Hopkins hozza a formáját, nem valami nagy alakítás, de a szerepnek épp megfelel. A kisgyerek az elején határozottan nem tetszett, a végére már egészen belenyugodtam, bár meg nem kedveltem. Kicsit máshogy képzeltem el mindkét karaktert, bár ez az én saját problémám, másnak lehet, hogy így is jó.
Szóval, az összbenyomásom: közepes. Kis jóindulattal. Messze nem olyan irritálóan rossz, mint pl. a Kedvencek temetője 1&2, tehát egyszer meg lehet nézni, csak unalmas. A könyv se egy olyan nagyon pergős valami, de mégis: teljesen élvezhető, kellemes, jó volt olvasni, de a filmet már untam. Szvsz egy olyannak, aki nem olvasta a regényt, kissé hiányos, unalmas lenne
a film.