A VÉGE MINDIG CSŐD
Interjú Békessy Lászlóval az ÉS-ben, Járai antiiflációs politkájáról

"- Egyetlen stabil mutatóval büszkélkedhetünk, és ez az inflációs ráta.

- Az elmúlt tíz évben egyértelműen bebizonyosodott, hogy a sikeres gazdaságpolitikához a nagy eszközrendszerek harmóniáját tekintve három követelménynek kell teljesülnie mindenütt a világon. Az első a nagyon szigorú fiskális politika, tehát az állam keményen kézbe fogja a saját költekezését. A második, hogy a jövedelempolitika egyértelműen teljesítményorientált, föl sem merül, hogy a termelékenységtől, a hatékonyságtól, a versenyképességtől függetlenül nőjenek a bérek. A nem termelő szféra, a közszolgálat, a köztisztviselői kar nálunk nyolcszázezer főből áll - ez az összes foglalkoztatott egynegyede -, ami hosszú távon finanszírozhatatlan. Most a nem termelő szféra bérnövekedése szívja a versenyszféra béreit, és nem fordítva. Tehát teljesítményelvű jövedelempolitika, amihez olyan monetáris politika társul mint harmadik eszköz, amely őrködik ugyan a nemzeti vagy a regionális valuta értékállandóságán, tehát figyel az inflációra, de alapvetően és döntően befektetéseket, megtakarításokat és vállalkozásokat ösztönöz. Ezt kamatpolitikával, árfolyam-politikával meg a nyílt piaci műveletekkel tudja elérni. "......

"
- Ön szerint politikai missziót hajt végre a jegybank elnöke?

- Az a benyomásom, hogy a jegybank e pillanatban előkelő kívülállóként szemléli a magyar gazdaságot, és egy picit kárörvendően azt mondja, hogy minél rosszabb, annál jobb. Nos, ez nem felelős magatartás, bármennyire független is a jegybank. Ráadásul a jegybanktörvényben az is benne van, a monetáris politikának az antiinflációs célt a mindenkori gazdaságpolitikai célok megvalósításával harmonikusan kell követnie. Itt azonban szó nincs harmóniáról. Diszharmónia van. A három nagy eszközrendszer, a fiskális, a jövedelem- és a monetáris politika olyan elegye jött létre, ami a legrosszabb, aminek a vége mindig valamilyen csőd.