Meg a kilencvenes evek elejen egy munkahelyi vitara Ulmba voltam egy nyari hetfo reggel hivatalos. Egy 105-os Skodaval mentem ami nem az en tulajdonom volt, hanem egy munkatarsame, aki elmeleti ember leven egyaltalan nem ertett kulonfele technikai kerdesekhez. A jarmu mar az utolsokat rugta (1977-es volt), igy nagy kaland volt ezt a tavolsagot oda-vissza megtenni.

Miutan se idomero se radio nem volt a jarmuben, igy a tulajdonos rovidrezarva a problemat egy kvarckarorat kotott a kormanykerekre, majd feher szigeteloszalaggal otromban odaragasztotta. A karora az akkori divat szerint tulmeretezett volt, kb 5 cm atmeroju.
Hasonloan otromba modon volt a muszerfalra egy piros szinu muanyag radio felragasztva. A radio csak a jarmu allo helyzeteben mukodott jelentosebb zavar nelkul sajat elemrol. noha a kb 1.2 m hosszu antennaja egeszen a hatso ulesig elert.

Magyarorszagrol vasarnap delben indultam s Ulmba masnap reggel 6-korul ertem (20 ora alatt 800 km 40 km/h atlag).
Es itt Ulmban tortent egy kellemetlen dolog. Az egyik piros lampa egy villamos/busz megalloban volt. A megalloban 50-100 iskolas koru kolyok varta a villamost (itt nyaron is van iskola gondoltam magamban). Nos ezek belesve az autoba, eszleltek a szigszalagos karorat es a piros szinu radiot. Kis ido mulva egetvero kollektiv rohoges razta meg a megallot, s mind a 50-100 kolyok be akart nezni az autoba. Mar alig vartam hogy zold legyen. Kellemetlen volt, azok a rohogo arcok a mai napig bennem vannak.

A kovetkezo mellekutcaban a nalam levo hadtap kessel mind a karorat mind a radiot "leszereltem".
Otthon a hirt munkatarsam megdobbenve hallgatta es szomoruan maga ele nezett. Eloszor azt hittem viccel, de aztan lattam rajta hogy tenyleg komolyan megsertodott hogy leszedtem az eszkozoket. Meg aznap visszaragasztottam, igaz nem szalaggal hanem szintelen csonaklakkal.