A nyolcvanas évek közepén helyezték át a nyomvonalat a 108-109 esetébhen, ekkor
szűnt ugyebár meg Debrecen-Vásártér állomás. Ezt az állomást a helyiek "kisállomás"-nak hívták, népszerű volt, mellette volt az egyik helyi autóbusz-állomás, Eger fwelé ráadásul már díjszabásiu-övezet csökkenést is elért az, aki itt szállt fel.
Miért kellett kirakni a város szélére? különösen a reggeli órákban okozott gondot, hogy a Tócó városrészből érkezők 10-15 percet várakoztak a lecsukott sorompónál, mert mondjuk kereszt vagy tolatás volt. Akadályozta a forgalmat, Debrecenből ráadásul egy kissugarú ívvel jött el. Innen ágaztak ki az iparvágányok, ha jól tudom a Házgyár felé pl. (ami akkoriban még igencsak működött).

Tócóvölgy állomás rossz helyen van, amit persze normális tömegközlekedéssel ki lehetne küszöbölni, de ez Magyarországon valahogy nem megy. Mindegy, a forgalom töredéke a vásártérinek.

Más.

Az árpádhalmi vonalról annyit tudok, hogy 1972 szept. 30-án szünt meg. Előtte évben kapott új biztosítóberendezést Fábiánsebestyén állomás, amelyet mint elágazó állomásra terveztek. Ezt persze átalakították, de a kulcsok helyei megvannak még ma is a berendezésben.
A vonal az mostani 1. sz. váltó után ágazott ki, szimmetrikus kiérővel (azaz Gádoros felé minden vonat kitérő irányba járt). A 8 km hosszú vonalon napi négy pár AB járt, szóló, 1+1 és 2+2 összeállításban, plusz ősszel cukorrépát szállítottak.
A megszüntetés utén telepítették Fábiánsebestyén állomás kezdőpontjánál a fénysorompót, ami előbb villanymotoros csapórudas sorompó volt, majd miután azzal szinte csak gond volt, lecserélték a mai berendezésre. Fábiánsebestyén állomáson megszűnt az ötödik vágány, módosították a mostani csonka bekötését is.
A vonalból az épületek kivételével szinte semmi nem maradt meg.