Nemnem, saabee azt írta, hogy: „Persze azt azért külön hangsúlyozták, hogy "Érzésre ne fújjál!"...”
Az érzésre fújás „csak” a gyakorlat. :-)) (ugye Bubic?)
Mondjuk szerintem Bubic arra gondolt, hogy a konkrét faultot nem látod (azt, hogy a védő keze valóban elérte-e a dobó játékosét, vagy, hogy mondjuk ütköztek-e a levegőben), de azért különböző jelekből meg lehet állapítani azt, hogy szabálytalanság történt. Gondolok itt pl. arra, hogy megtörik a játékos mozgása, vagy hirtelen megváltozik az iránya, esetleg Paja akkora homályost dob, hogy a laszti 3-4 méterrel a gyűrű előtt esik le. Ez utóbbi persze konkrét példa volt, erre mondta nekem Bubic, hogy ezt Ő biza lefújta volna, bár nem látta a szabálytalanságot, magát. Azután neki lett igaza, mert Paja pont azt mutogatta a sporinak, hogy dobás közben megütötték a könyökét.

Nekem inkább ez a mondat bökte a szememet:
„No persze azt is elmondták, hogy jó mechanikával bármilyen ítéletet el lehet adni.”
Csókolom, ez azt jelenti, hogy bármilyen büdösbaromságot fúj a jv., azt mindenképpen meg kell védeni? Mert ugyan lehet ezt a mondatot másképpen is értelmezni, a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy bármennyire is nyilvánvaló egy bíró tévedése, az Istennek sem hajlandó meggyőzni magát az ellenkezőjéről. Persze itt nem a közönségre, vagy a játékosokra gondolok, hanem a saját kollégáira. Ekkor szokott az következni, hogy az 1. jv. Felülbírálja a másikat (ha pedig az 1. bíró tévedett, akkor pechünk van :-(. Bár ha jobban belegondolok, a hevesen reklamáló játékosnak is elég lenne egy odavetett félmondat, mert azzal a játékosok is tisztában vannak, hogy ítéletet visszavonni nem lehet…