"Keresztes Lajos
Megrázó beszélgetést láthattunk Nap-keltében Medgyessy Péterrel. A felkészítői által gondolkodóra maszkírozott interjúalany az Unió vezető politikusaival vívott hősies harcáról mesélt. Megtudhattuk miként remegett bele Prodi, Rasmussen és Verheugen abba a drámai bejelentésbe, ha nincs pénz, akkor nincs miről tárgyalni.

Értesültünk arról, hogy neki nem természete a kupeckedés, de ha kell keményen odacsap az asztalra. Az emlékmű állítási célzattal sugárzott beszélgetés egy mondatával, a tárgyalási eredmények ismeretében egyet kell értenünk, nevezetesen „eufóriára nincs szükség”. Kár, hogy erről a hősies ellenállásról, a koppenhágai csúcsról tudósító nyugati sajtó - például a megbeszéléseket részletesen bemutató Die Presse - kicsit másként számolt be.

Nevezetesen, amíg a lengyel, cseh, szlovák csapat kemény egyezkedéseiről szóltak, addig Kovács Lászlónak e bazári mentalitást gúnyoló megjegyzését idézték. (Nem szabad elfeledni, hogy a szocialista politikusok mindig is úriemberek voltak, ha más állta a számlát.) majd amikor Varsó keménykedése kezdett eredményt mutatni, akkor a későn startoló és egyedül maradó Medgyessy csapatot már könnyű volt kijátszani. Jellemző, hogy a tagjelöltek közül a legjobb gazdasági eredményeket felmutató Szlovénia - mely életszínvonalában az EU átlag 70 százalékát is eléri - majdnem megduplázta, 135 millióról, 263 millió euróra növelte a brüsszeli támogatások mértékét.

Sajnos eufóriára egészen másoknak van oka. Nem véletlen, hogy az EU tagok sajtója rendkívül elégedetten állapíthatta meg, ez a bővítés lesz minden idők legolcsóbb unió kiterjesztése. S az sem véletlen, hogy örülni igazán a tizenötöknek van okuk nevezetesen, sikeresen akadályozták meg, hogy az új tagok a számukra 1999-ben már megígért teljes összeget, 42,5 milliárd eurót megkapják. Ehelyett a bővítés összesen 40,8 milliárd euróba kerül, ami mindössze 300 milliós emelést jelent a dán elnökség december eleji ajánlatához képest. (Némi mozgásteret teremtett, hogy a megosztott Ciprus török felének lekenyerezésére szánt euro százmilliókat nem kellett elkölteni.)

Ráadásul e bővítési kiadások oroszlán részét az új tagok fogják állni, csak EU hozzájárulásként 14 milliárd euró tagdíjat kell befizetniük. Az első számítások szerint pl. az osztrákoknak évente és fejenként 24 euróba kerül, hogy mostantól akadálytalanul tarolhatnak az új tagok piacán. Úgy tűnik tehát, hogy a Medgyessy által előadott legendával szemben az EU alkalmazta sikeresen a zsarolás fegyverét.

A legtöbb plusz pénzt természetesen Lengyelország kapta, Varsó 108 millió euróval kap többet a határvédelmének megerősítésére. (Megjegyzendő, hogy az Unió külső határát képező lengyel határok összességében rövidebbek, mint Magyarország leendő schengeni határai.)

Ilyen körülmények között nehezen értelmezhető Kovács László kijelentése: Magyarország pénzügyi mérlege 2004-ben 270 milliós, 2005-ben 500 milliós, 2006-ban pedig 600 millió eurós pozitívumot fog mutatni az uniós be- és kifizetések terén. Szintén kérdéses Medgyessy azon kijelentésének igazság tartalma, mely szerint 800 milliárd forintnyi regionális támogatás elnyerésére van lehetőségünk. Hiszen aligha gondolható komolyan, hogy a brüsszeli bürokrácia dzsungelében lassan eligazodó magyar pályázók azonnal minden számukra elméletben elérhető forrást el tudnak nyerni.

Nem minden káröröm nélkül mesélik EU diplomaták, hogy a tagjelöltek otthon a legnagyobb sikerként azt adják el, hogy Brüsszeltől engedélyt kaptak saját pénzük elköltésére. Nevezetesen az Unió, engedélyezte, hogy a mezőgazdaságból élők 2004-es 25 százalékos támogatását a tagjelöltek saját költségvetésük terhére további 30 százalékkal kiegészítsék. (Ezzel a mezőgazdaságból élők elkábítását célzó érvet gyakran fogjuk hallani kormánypárti politikusoktól az elkövetkező hónapokban. Hiszen bátorságuk általában csak odáig terjed, hogy keményen polgáraik szemébe mondják, mit, miért nem enged Moszkva, Brüsszel, vagy Washington.)

Érdekes megközelítést tartalmaz a Népszabadság "Elfogadható alku az agrárkvótákról" megjelölésű összeállítása, mely az ott közölt számokkal a címben közölt állításnak éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Nevezetesen nem csak a támogatások, de a kvóták terén is számunkra rendkívül hátrányos megállapodást tudott elérni a Medgyessy csapat. Akinek „európaiságát”, azaz a tárgyalásokon mutatott puhaságát minden nyugati elemző kiemelte. Csak néhány példa: tej: 2,8 millió tonna helyett 2 millió tonna, szarvasmarha: 200 ezer darab helyett 94,000, gabona terméshozam: 5 tonna/hektár helyett 4,73 tonna/hektár, gyümölcs, zöldség: 10,000 hektár helyett 1,954 hektár durumbúza:11,000 hektár helyett 2,500 hektár. Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaság termelését - a tizenötök igényeinek megfelelően - a szocializmus összeomlását követő igen alacsony szinten fagyasztották be. Megvonva tőle a még minden bizonnyal benne lévő 25 százalékos mennyiségi, valamint fejlődési lehetőségét.

A tagjelöltek most egy semmire sem kötelező ígértet kaptak arra, hogy a 2006-os pénzügy tárgyalások során majd enyhítenek a mostani igazságtalanságokon. Ezzel szemben újabb és a jelenlegieknél is sokkal szegényebb tagok felvételére kerül sor a 2007-ben kezdődő hét éves pénzügyi terv ideje alatt. (Romániával, Bulgáriával, Törökországgal 2005-ben megkezdődnek a tárgyalások, s a balkáni stabilitási paktumban Albánia és Macedónia előtt is megvillant a tagság perspektívája.)

Naivitás lenne azt hinni, hogy a mostani szűkmarkúságot, majd hatalmas adakozó kedv váltja fel. S aligha hihető, ha most a tizenötök csak ilyen nyomorúságos kompromisszumra voltak képesek, akkor valami csoda folytán a 25 tagállam esetén az égi harmónia száll le közéjük. Végül a Törökország vita jól jelzi az Unióban uralkodó üzemi klímát, nevezetesen a tagok sem tehetnek sokat egy előzetes francia-német megállapodással szemben."

MNO

GALA: Ha kérdésed erre irányúl > D-209 idejében nem létezett önálló magyar elhárítás (valszeg ma sem vagyunk azok, hiszen jó sokan léteznek még a 89 előtti időkből. Ezeknek KGB-hez fűződő kapcsolatai, érintettségük, zsarolhatóságuk esetleg elkötelezettségük nehezen követhető. A magyar titkosszolgálatokat a BM-ben ülő szovjet KGB összekötő irányította. Nem véletlen, hogy a németek egy laza mozdulattal a teljes Stazi anyagot kutathatóvá tették, mondván biztoságuknak a nyilvánosságra került nevek csak használhatnak, mert ezáltal ellehetetlenítik a KGB által beszervezettt embereket/további használatra alkalmatlanná válnak.
Magyarországon ezt nem merte senki sem megcsinálni. Ezért tartunk ott ahol most tartunk és ez nagyon sokba kerül nekünk. Nics még egy olyan ország, emelyik meg merné azt reszkírozni, hogy miniszterelnöke egy potenciális ellenfélnek tekintett (tömbön kívüli) nagyhatalom által titkosszolgálata által ellenőrzött titkoszsolgálat embere legyen.