Kedves Gábor!

:-) Nem, nem vagyok buddhista. Én bezony a kereszténységre tettem a voksomat.

A gond az, hogy ahhoz, hogy buddhistának vallhasd magadat el kell fogadnod egy csomó rosz és értelmetlen szokást is, a jók mellé. Nem teheted meg, hogy szabadon kiveszed a vallásodból a zagyvaságokat és csak a jó dolgokat hagyod meg.
Itt nem jó meg rossz szokások vannak, hanem egy világnézet, ami minden részében összefügg, ami a teljes szellemedet áthatja. Nem lehet azt mondani, hogy a lótuszülés jó, a mantrák rosszak, mert mindkettő elengedhetetlenül része az egésznek.

És ezzel oda is a szabadságod, igaz cserébe kapcs egy csoportot csapatot, akiknek a körében erősebbnek érezheted magadat, mint egyedül.
Ennyi erővel elmehetnék az Üllői útra a B középbe is. Ott is erősnek érezhetem magam.
Óriási különbség van a közösségi és a szakrális élmény között. A vallás nem arra irányul, hogy egy közösségben jól és erősnek érezzük magunkat, sokkal inkább arra, hogy a megfelelő keretet biztosítsa ahhoz, hogy a hitet teljességében megéld. Hogy felfoghasd a misztériumát az időnek és térnek, hogy a valóságban élhess.

Nincs szabadság, Gáborom, nincs. Az ateizmus nem közép, hanem szélsőség, a demokrácia nem közép, hanem szélsőség, amit pártatlannak mondanak, az a legaljasabban pártos. Az állam deszakralizáslásának eredményei láthatóak, kiábrándultság, hitványság, aljasság érték-nélküliség mindenütt. Mindezt persze illik szabadságnak mondani, noha - hogy Hofit idézzem - "terelnek bennünket, de vadul".