"A szabadságnak ára van...."
Az ár nem is anyagi, hanem inkább érzelmi. Magadnak kell szembenézni mindennel, és nem számíthatsz semmilyen felső segítségre egy olyan mérkőzésben, melynek egyértelmű a végső kimenetele. Engem nem lep meg, hogy sokan képtelenek ezt az utat választani.
Ha van bármi értelme a "szabadság", "vallás", "megváltás", "isten", "felszabadulás" ....stb szavak használatának, akkor értelmezésem szerint csak annyi, hogy a születésünk és a halálunk közti rövidke időszakot milyen elégedettségben (milyen életminőségben) éljük le.

Kedves I.G.
Úgy vélem, hogy eléggé értem és átérzem mit jelent a szabadság, de azt gondolom, hogy "belülről" nem lehet látni annak hiányát. A születésétől ketrecben nevelt állat is visszatér óljába - ott érzi jól magát, s a tudatlan is többé-kevésbé elégedett helyzetével (mint új Nóbel díjasunk is cézott rá - neki a koncentrációs láger az otthona!). Ebből magasabb potenciálú (nagyobb mozgásterű, és elégedettebb) állapotba elmozdítani legtöbbször csak külső erő képes, ami vagy egy gurut, vagy pszichiátert jelent. De még pszichiátertől is azt hallottam, hogy ez a kimozdítás sokszor kockázatos. Az út instabil állapotokon keresztül vezet, és sokszor - főleg idősebb embereknél - etikai okból meghagyják őket nyomorúságos állapotukban, mintsem hogy esetleg stabilitást vesztve öngyilkosok legyenek.

A magyar tendenciát pont fordítottnak látom, mint amely mellett elkötelezted magadat. Az idősebbek leginkább kihalnak - világnézetükkel együtt, de a helyükre kerülők nem a szabadságot választják, hanem egy új ketrecet - egy bizonyos fajta kultúrát -, bár vallás nélkül, amely kötöttség sokkal kevésbé nyilvánvaló, mint az istenhit.
Nem tudom azt mondani, hogy ez rosszabb vagy jobb lenne - egyáltalán semmit nem tudok mondani. Legnagyobb kétségeim vannak arról, hogy bármelyik ketrec, vagy akár a szabadság is kellemesebb lenne mint egy másik. Vagy akár van-e értelme?
Kíváncsian fogom a topikot olvasgatni - hátha közelebb visz a megértéshez.

9mck