Igor Stravinskytól a Tavaszi áldozatot. Szépen kezdődik, aztán egyre félelmkeltőbbek a dobok, a szünetek és a rézfúvósok. Különösen a szünetek. Egyre feszültebb, ahogy halad előre. Másodszor hallgatom most meg, mert mintha nem lenne befejezve, nem cseng le, ott hagyja az embert a reszkető rémületben. Nem tudom elképzelni, hogy lehet rá táncolni (balettezni). Pedig tánczeneként jegyzik.
Nagyon tudott bánni Stravinsky a rézfúvosokkal. Hirtelen nem is emlékszem olyan darabjára, ahol ne operált volna velük.