A koax is két "ér"! A külső köpeny az egyik, a belső vezeték a másik. Azonban asszimetrikus, mert a külső ér mindíg a föld, s a jelek a belsőn futnak. Az UTP-ben egyenrangú érpárok viszik a jelet (ellenfázisban a két ér), és külső árnyékolás helyett az érpárok csavartsága biztosítja a zavarézéketlenséget (valamennyire).
Minden érpár külön jelet vihet, így a 4 érpáron valóban négyszer annyi infó tud átmenni. De a 10Mbit-es renszerben csak két érpár van kihasználva, a másik kettőt "hiába vesszük meg". Egyébként is a csatlakozó középső érpárja telefonálásra lenne szabvány szerint fenntartva.
A sebességet nem csak az érpárok számának növelésével lehet fokozni, hanem az átviteli frekvencia növelésével. A sima érpárok egy frekvencia fölött már csődöt mondanak az áthallások miatt (ilyenkor persze még át lehet térni árnyékolt érpárra), a koax azonban nem (ha megfelelő minőségű). A nagyon nagy frekvencia azonban bonyolítja az áramköri megoldásokat, ami jelentős költségnövelő tényező.
A koax-os megoldásnak az előnye, hogy vele föl is fűzhetjük a hálózatot (HUB nélkül is), míg az UTP-nél ez nem így van megvalósítva.