Szia, bell!

Most nem mindegy, hogy külön vagy nem külön?

Létezik egy emberi mentalitás - sajnos a keresztények között is - amely szeret mindig mindent jobban tudni, és összeesküvést, szándékosságot szimatolni ott, ahol egyszerűen csak a számára ismeretlen kezdődik.

A számunkra ismert körét persze mindig tágíthatjuk, de ez egyrészt nehéz munka, másrészt meg végső soron reménytelen: valahol mindig rá kell hagyatkoznunk a közösségre. Ezt nehéz elviselni, ha valaki a lelke mélyén Istennek képzeli magát. Ez feszültséget gerjeszt, a feszültség haragot, a harag pedig megtalálja a maga célpontját, legyen szó zsidókról, katolikusokról, liberálisokról, nagytőkéről, Habsburgokról, Jézus Krisztusról, vagy akit éppen akarsz.

Topicbeli megnyilatkozásaid alapján nagyjából téged, Adrielt, meg Endit találom ilyen értelemben haragos kereszténynek. Az Istentől adott emberi helyzeteteket nem fogadjátok el, de szavaitokban a katolikusokra haragszotok. Mivel azonban valódi problémátok nem a katolikusokkal van, hanem saját szükségszerűen korlátozott emberségetekkel, mondhatok én, vagy bárki bármit, ami a katolikusok ilyen-olyan igazát megmutatja, automatikusan figyelmen kívül hagyjátok, hiszen a "katolikusok" egyszerűen csak a nektek jutott mumus. Másoknak a zsidók jutottak, megint másoknak a korlátlanul bővíthető fönti lista valamely másik tagja.