Nincs itt semmi ellentmondás. Egyszerűen szeretném, ha magamtól, külön gondolkodás nélkül is tudnék rendesen beszélni. Ha a gondolkodást ki akarom váltani valamivel, akkor ott vagyok, ahonnan elindultam, akkor az a valami akaszt meg a beszédben. Továbbá nem értem, hogy az általad kifogásolt szófordulatok miért ne lehetnének bizonyos helyzeteknek megfelelőek. Legyél szíves, mondd meg, mikor írtam azt, hogy minden helyzetben egyformán használom őket. Részei a "színes kifejezésmódnak". Ha megengeded, baráti társaságban az "az illető úrral fordult egyet a világ" és az "az arc beájult" formulák közül inkább az utóbbit használom, bár ez kevésbé választékos.

A záró gondolatra pedig azt válaszolnám (és válaszolom is), hogy rengeteg rondán beszélő eberrel találkoztam, akinek a gondolatai silányság terén sehol sem voltak egyes rendkívül választékosan beszélő személyiségek gondolataihoz képest...