Egy érdekesség a hunbasketről:

Játékvezető Bizottsági közlemény

A Játékvezető Bizottság újra elindította és már folyamatosan működteti a játékvezetők ellenőrzési rendszerét. A részletesen kidolgozott módszertant a következő play-off előtti továbbképzőn tervezzük a játékvezetők részére átadni. Itt egy rövid összefoglalót szeretnénk nyújtani.

A játékvezetők ellenőrzésének rendszere

Az ellenőrzés rendszere három fő pilléren nyugszik:

1. Külső ellenőrzés:
A mérkőzés helyszínére kiküldött külső ellenőr végzi, minden ítéletre kiterjedően. A jó/összes ítélet arányából jön ki a játékvezető objektív (statisztikus) teljesítménye. Ehhez adódik az ún. szubjektív teljesítmény (helyezkedés, az ítéletek eladása, következetesség stb.). A kettő közösen adja ki a végleges (max. 100%-os) teljesítményt.

2. Videoellenőrzés:
A módszer elveiben megegyezik a külső ellenőrzésnél leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a videoellenőrzést mindig legalább három személy végzi. A videóellenőrzéseket a Szövetségben tartjuk, mely teljesen nyilvános, bárki résztvehet rajta. Külön örülnénk, ha az érintett játékvezetők eljönnének, mert sokat lehet tanulni az ilyen elemzésekből. Várjuk ugyanilyen oknál fogva a fiatal tanulnivágyó játékvezetőket is, mert úgy véljük, az ilyen elemzések során lehet a legjobban a következetes egységes szemléletet kialakítani. Érdeklődőket a csapatoktól is szívesen látunk.

Jelenleg azzal a problémával küszködünk, hogy a videózásban résztvevő ellenőreink egy jó része hét közben nemzetközi mérkőzéseken tevékenykedik, s így sokszor csak egy-két nappal a videózás előtt derül ki, hogy mikor és kikkel tud összeállni a bizottság. Ebből következően sokszor nehezen tudjuk időben meghirdetni azoknak, akik szívesen részt vennének rajta. Erre a problémára már körvonalazódik a megoldás.

3. Komisszári ellenőrzés:
A mérkőzésen tevékenykedő komisszár ad le értékelést a játékvezetőkről.

A JB eltökélt abban, hogy az ellenőrzések eredményeinek a küldésben érvényt szerezzen. El kell érnünk, hogy a jó teljesítménynek értéke, a rossznak szankciója legyen. Csak ez vezethet játékvezetőink fejlődéséhez, s ez elégíti ki a csapatok és a játékvezetők igazságérzetét is.

Az ellenőrzések eddigi tapasztalatai

Az eddigi ellenőrzések – különösen a videón vizsgált mérkőzések - tapasztalatai azt mutatják, hogy a játékvezetők feltűnően sok egyértelmű szabálytalanságot nem ítélnek meg. Ez különösen igaz a centerek túlzott lökdösődésére, a szabálytalan pozíciószerzésekre, elzárásokra és a lepattanóért való harcra.

Gyakori, hogy jelentéktelen érintkezéseknél személyi hibát ítélnek, miközben kifejezetten erőseknél néma marad a síp. A sok elmaradt ítélet csak részben magyarázható az előny-hátrány szabály helytelen alkalmazásával. Úgy véljük, hogy az elmaradt ítéletek egy részét lehet ezen elv következetlen alkalmazásával magyarázni, de többségét nem.

A játékvezetőknek meg kell találniuk az érintkezéseknek azt a határát, amelyet még nem büntetnek, és amelyet már igen, és ezt KÖVETKEZETESEN kell tartaniuk a teljes mérkőzés folyamán, hogy a csapatok mindig előre tudatában lehessenek annak, hogy az egyes cselekedeteikért milyen ítélet várható.

Mindemellett külön fel szeretnénk a játékvezetők figyelmét hívni arra, hogy az előny-hátrány elv egyértelműen csak azoknál az eseteknél alkalmazható, amelyeknél a testi érintkezés kicsi, s valóban nem szerez belőle előnyt, illetve szenved hátrányt egyik fél sem.

A játékosok okosak és dörzsöltek: addig mennek el, ameddig a játékvezetői ítéletek által szabott korlátok engedik őket. Azzal viszont maximálisan élnek, vagy ha hagyjuk, visszaélnek. Elsősorban rajtunk játékvezetőkön múlik, hogy megfelelő mederben tartjuk-e a mérkőzést. Erre kérünk minden játékvezetőt.

Egy ellenőr naplójából

Videóelemzéseinken nagy örömünkre olyan nagy tekintélynek örvendő edző is részt vesz odaadó aktivitással, akinek korábban a síp használata sem volt idegen, hiszen egykoron a NBI –es szinten működött játékvezetőként is. Gyimesi János foglalja össze az alábbiakban az eddigiekből leszűrteket:

Októberben, néhány évi szünet után, újból elkezdődött a videó ellenőrzés. A hosszú őszi estéken, alkalmanként négyen-öten üljük körül a szövetség TV készülékét.

Feltűnnek fiatal játékvezető-arcok. A bizottság tagjai elismert játékvezetők komisszárok, többségük nemzetközi szinten. Számomra is meglepő az az alaposság és következetesség, amivel a sokat szidott játékvezetők elemzik a szituácókat. Gondoljátok meg, egy tíz perces negyedet egy óráig nézünk. Többször visszapörgetjük az eseteket, lassítjuk, mindahányan véleményt formálunk, szavazunk. Kialakítjuk álláspontunkat, majd megnézzük, mit ítélt a játékvezető s hogy melyikük kompetenciája a döntés meghozatala. A jól megszerkesztett formanyomtatványra, melyet jegyzőkönyvszerűen vezetünk „plusz” vagy „mínusz” jel kerül a döntésért felelős játékvezető neve alá, aszerint, hogy jó vagy rossz döntést hozott. A végén statisztikusan összegzünk, s néhány, a kérdőíven megjelölt szempont szerint is értékeljük a két játékvezetőt.

Röpke 4 órát foglalkozván egy-egy mérkőzés játékvezetőinek működésével, óhatatlanul észreveszünk tendenciákat, jelenségeket. Engedjétek meg, hogy eme értékelő társaságok elfogulatlan tagjaként csokorba szedjek néhány tanulságot!

1. Féltem szép játékunkat az eltorzulástól. A csapatok, tisztelet a kivételnek, meg sem kísérlik a tiszta védekezést. A pozícióharc címén kosárlabda pályára nem illó verekedéseket láthatunk:

a. alig látható szabályos elzárás
b. kizárás helyett a későn kapcsoló játékos kilökéssel próbálkozik
c. a játékmesterek változatos ütés-nyomás-lökés-húzás kombinációkban versengenek a tiszta, zavaró karmunka és az irányváltoztatásra késztető lábmunka helyett.

Mindez úgy fordulhat elő, hogy a játékvezetők a fenti szabálytalanságokat megalkuvó módon elengedik. Véleményem szerint, ha az első, sokszor bátortalan kísérleteket keményen büntetjük, ha kell kettőshibával, elejét lehetne venni a sokszor elfajuló kakaskodásoknak. Nézzék meg Louis de Funes Horgász a pácban c. filmjének befejező képsorát! Az óriási bunyó egy barátságosan vállra tett kézzel kezdődik.

2. Rengeteg a szabálytalan labdavezetés. Gondoljátok meg, hogy mivel két pont között legrövidebb távolság az egyenes, a labda alá nyúlva nem csak szabálytalanul, hanem lassabban is vezethetitek a labdát.

3. Játékunkat pontra játsszák, de ne legyünk olyan szűklátókörűek, hogy a többi alapelem képzésével nem foglalkozunk.

a. a passzkultúra siralmas. Mérkőzésenként 1-2 assziszt átadásnál nincs több, sőt összjátékból kialakított helyzet sem.
b. hiányzik a labda nélküli mozgás
c. centerek elölről védését meg sem kísérelik
d. veszélyes emberek labda felöli védésével bátortalanul, következetlenül próbálkoznak.

Kollegáimtól most hallottam az ún. előny-hátrány szabályt. Rossz emlékeket ébreszt bennem ez a hivatkozás. A szabályok változása, amelyik, büszkék lehetünk rá, leginkább követi a sportágak közül a játék fejlődését, sőt egészségesen vissza is hat rá, eleve az előny-hátrány elvére épül. Immár több mint 100 éve törekszenek a védő és a támadó között egyensúly megteremtésére a szabályalkotók. Ne fogadjuk el a zsákutcába vezető értelmezéseket! A fault az fault, a lépéshiba az lépéshiba. Ezek a szabályok jelenleg, ezek szerint folyik a játék. A játékvezető dolga a mindenki által ismert szabályok betartása. Rövid távon nem mindig sikerül a szabályalkotás. Mindannyiunk érdeke, hogy a magyar kosárlabdasport fejlődése érdekében összefogjunk. Mindenki a saját portája előtt söpörve tegyen a sportágért. A Liga és a JB tett egy lépést. Üdvözölhetjük ezt a tettet, várjuk a pozitív következményeket.

Végül a játékvezetőknek azt tanácsolom, adják meg a mérkőzés elején a meccs alaphangját, rögtön lehessen tudni, mit lehet és mit nem. A JB pedig tegyen meg mindent azért, hogy ez minden játékvezetői párosnál ne csak aznap, hanem az egész szezonban ugyanaz a szint legyen.

Gyimesi János