Szia Daikini!

Csak pár megjegyzés:
"az ismeretanyag iszonyu nagy. Ma mar egy egesz elet ramegy, csakhogy valaki tokeletesen kikepezze magat(...). A polihisztorok kora mar a mult szazadban lealdozott."

ezzel a nézettel nagyon sokszor találkozom, és mindig meglep. Ez a tudást MENNYISÉGI tényezőnek képzeli el, az agyunk befogadóképességét szintúgy. Röviden: ez szerintem messze nem így van, nincs most idő részletezni. De: ma is van lehetőség "nagy" tudásra szert tenni, ma is vannak fiatalon kimasógaslót teljesítő zenészek/matematikusok-biológusok, és ma is vannak emberek, akik meg tudják játszani a matematikus-bűvész-író-kitudjamégmi összeállítást, nem is alacsony fokon. Rubik Ernő "feltaláló, építész, tárgytervező és tanár. Hajós Alfréd építész és olimpiai bajnok úszó volt. Jó, nincs sok ilyen. De: régen se volt!

Matematika: "Bizonyitas utan kiderul igazad volt-e vagy sem" Nem így van. (Többek között) e század 30-as éveitől tudjuk, hogy minden zárt matematikai rendszerben található olyan állítás, amelyről az adott rendszeren belül, annak törvényeivel NEM dönthető el, hogy az igaz-e vagy sem (vmi ilyesmi Gödel tétele).

*

Érdekse, ahogy a "hit" kérdését felvetettétek. Lehet, hoyg kukacoskodó vagyok, de nekem már a megfogalmazás is borzasztó mennyiségi, matematikai (ha úgy tetszik). Mintha egy tárgyról, egy felvehető, de el is dobható dologról lenne szó. Helyettesítsük be "sál"-lal. "Meddig a tiéd a sálad?" "Elvehető-e tőled a sálad?" "Örök-e a sál?" - jó, ez hülyeség, de legalább van értelme. És aki nem ilyen felosztásokban gondolkodik, nem tudja így kicentizni, szétválasztani az "alkatrészeit"?

"beszélj nekünk a vallásról.
És ő mondá:
Beszéltem-e néktek a mai napon akármi egyébről?
(...)
És akinek az imádság ablak, mely kinyitható, de be is zárható, az nem látogatott még el lelke házába, hol az ablakok hajnaltól hajnalig érnek."