Ok, ha már a cikkeknél tartunk, akkor lássuk....

Koltai Tamás: A végzet hatalma

… Van itt egy másik zenés, korántsem opera, valaha elkövette Vaszary Gábor, zenéjét szerezte Fényes Szabolcs, a dalszövegeket írta Szenes Iván, a címe Az ördög nem alszik, játssza a sokat szenvedett Vidám Színpad. Úgy jön ide, hogy ebben is működik a végzet, két fiatalt rendel egymásnak a végzet is meg egyikük nagybácsija is, s bár ők hallani sem akarnak róla, végül nem tudnak ellenállni. Sem a végzetnek, sem a furfangosan előállított (ál)végrendeletnek, mely szerint ha szert akarnak tenni a nagy vagyonra, össze kell házasodniuk. Komoly akadály, de oda se neki, a két fiatal hajlandó egybekelni, hogy úgymondjam, a nehézségeket legyőzve, ha százszor gazdagok lesznek is.
A szó klasszikus értelmében vett smonca nem érdemelne különös figyelmet – azon túl, hogy smoncákat is kell játszani, ezt nevezik szórakoztató színháznak, melyre kielégítendő nézői igény van - , ha nem kellemes, színvonalas, fogyasztható előadásban került volna színpadra. A Vidám Színpadra, ez benne az esemény. A Vidám színpad nem az a hely, ahol az ilyesmi elő szokott fordulni. Annyira nem, hogy az elmúlt egy-két évtizedben kedves sem volt ellenőrizni. Most történik valami, az új vezetés, kitört a hajcihő, nyilatkozik ez meg az, verik a tamtamot, a reggeli sztártévék ráugrottak, csinálják a műbalhét, a tévéket minden érdekli, amiről dumálni lehet, ami hecc, és semmi, ami a hecc mögött van, mondjuk, a tartalom – legkevésbé a teljesítmény, értelemszerűen. Most van az is, Iglódi István gusztusosan rendezte meg a bohózatot, a színészek – ezt a szót, „színészek”, a hely szellemének összefüggésében kiemelném – hercigen eljátsszák, Agárdy Gábor és Gera Zoltán bűbájos, épp csak annyit „spiláznak”, amennyi belefér, Horváth Lili és Széles Tamás könnyed fanyar, Spindler Béla profi, Elek Ferenc, Sztarenki Pál, Pavletits Béla valódi. Telt ház van, a közönség hálás, kiderül, hogy az is tetszik nekik, ami ízléses.
Az új éra első premierjén cserbenhagyásos gázolás történt. A katasztrófán túl vagyunk, jelenleg csupa jó történik. A gagyitévé öltözetlen végzetasszonya el akarja verni a sztárokat. Ez jó. Remélhetően nekik is, de legfőképp a Vidám Színpadnak. Jöhetnek a színészek. Magánpénzből magánízlés, közpénzből színház, alighanem ez a jövő útja, máshol is.

Élet és Irodalom, 2002. november 29., 27. oldal

szal minimum +4 év:)))

Thália