Kedves Naplóm!

Hát, bizony kemények lehetnek a kubai emberek, ha a tegnapi fehérrumra gondolok, és lágyszívűek is (amikor isznak), biztos azért van olyan sok, igen szép, romantikus és szomorú zenéjük. Én is elsírtam magam fél üveg után, és írtam egy verset Csengéhez.

Túl hirtelen eresztetted el a kezem,
Megölöm magam, a fejem falba verem.
Szétfröccsen majd a gyönyorű agyam,
véres lesz a hálószoba falam.

Rosszkedvű vagyok, hogy az utána jövő sorokat nem tudom elolvasni, annyira elmosódottak a rádőlt rumtól, biztos, hogy szépen megformált, őszinte érzések vesztek oda.

Az előbb ébredtem, és azonnal telefonáltam Menyákovics Lilikének. Azt lódítottam, hogy a városban vagyok, pár percen belül kész lesz a vállalkozói igazolványom, és nemsokára bent leszek. Megdicsért, hogy ilyen hamar elintéztem, és azt mondta, hogy ma már nem kell bemenjek, ők is mennek haza. Szó, ami szó, örülök is neki, ma semmi kedvem sincs festékgyárakat hívogatni telefonkészüléken. A déli Híradó után lemegyek a Terülj Asztalkám elnevezésű kifőzdébe, és kirendelek egy kétszemélyes Terülj Asztalkám tálat. Van még Mocsó pénzéből bőven.