Tehát, mélységes kalaplengetés minden jóóó munkásembernek!

Kicsit OFF leszek, bocsi, de sok beírás lefolyt nélkülem a monitorkokon, itt a kocsmában. Tehát a válogatott.
A három meccs felét láthattam, mostanában nem jártam Lettlandon, csak a TV előtt üldögéltem kevéske szabadidőmben, és SMS-eket írkáltam. A francia diadalt végig, a polland-féle sznvedésnek csak a 2. félidejét "élvezhettem". Ettől függetelenül (persze) van véleményem.

Szerintem ezek a meccsek magyar szempontból alapvetően ugyanolyanok voltak, tehát katasztrófális védekezés és összecsiszolatlan támadójáték jellemezte azokat. Ez persze valahol érthető, cirka 1 hét alatt ne várjunk csodákat. A -Francia és a Lengyelo.- között persze akadtak különbségek, a legszenbetűnőbb az eredmény. :-) Persze nem ússzátok meg ennyivel...

Magyar-Francia
A palánkok alatt támadásban igen gyengén muzsikáltunk, szerencsére volt egy Dzunicsunk, aki betörésekből - leszámítva a beállítása utáni néhány percet - szinte 100%-osan hajigált, valamint egy Kálmánunk, aki a jól ismert gyűrűbe (ez persze igaz Bánéra is) - szó szerint - minden helyzetből beb***ta.
...és persze egy Istink, aki számomra észrevétlenül hajigált 21/akármennyit.
Amikor a franciák átáltak az igen agressziv védekezésre, akkor simán leolvadhatott volna a 20 pontos előny. Marha mázlink, hogy a szövetség a Falcó csarnokba vitte a meccset, ahová néző ugyan nem fér be, de ott "lakik" KálmánLaci aki az öltözőfolyosóról szokta gyakorlni a tripladobást és fekvében a ziccert (úgy nem olyan fárasztó :-))

Védekezés
Kintről sokszor tisztán dobhattak a franciák, de átlagos százalékkal dolgoztak és talán ezért nem is játszották annyira ki a figurákat kinti dobóhelyzetre. A betöréseknél (itt is sokat hibáztunk, mint csapat) és lepattanózásnál pedig ott volt CZIGL-AIR, a galloknak esélyük sem volt másodszor megemelni, sőt sokszor indulhattunk gyorsan...

Lengyel-Magyar
Sietek megjegyezni, hogy csak a 2. félidőt láttam, éppen akkor értem haza, amikor a szünetben mutogatták a statisztikákat, a dobószázalékokkal. Hát mit mondjak, nagy trauma volt, mind a mieink nagyon gyenge statja, mind a Polákok 50% körüli trinyóaránya is. Persze ez a jó százalékú kinti dobásarány biztosan köszönhető amagyar védekezésnek is, mutogatta is Sport1, főleg a centereink a védekezési hibáit (elváltott, nem ment ki az emberével, aki persze tiszta helyzetből bevágta). A legdühítőbb a 2-2-es helyzetek sorozatos beszopizása volt, ilyenkor szokott egy diákolimpiás edző sírva fakadni.
Hiányoztak a kiemelkedő teljesítmények. Dzunics és Kálmán csak szenvedett, nem beszélve Gulyásról. Kiemelni Kornélt tudom, akinek ment, ezért vesztett a csapat (by OAZIS). Ez persze csak vicc (...de gyenge). A másik jól játszó Fodor Gery volt, erre Ő meg lesérül. :-((( Bár ez már erősen vesztett helyzetben történt, de az embernek volt egy olyan érzése, hogy azon a napon semmi nem jön össze.
Nem is beszélve Czigler hiányáról, aki különösen a védőlepattanóknál hiányzott, de ott nagyon, mert ha néha nem jött össze a lengyel dobás, kényelmesen leszedték a pattanót, kibukdácsoltak a triplavonalon kívülre, és estükben dobtak egy hármast (én meg egy hátast a fotelből).

A VM error
Biztosan hibázott, én is elhülve hallottam néhány "taktikai" tanácsát. Mondjuk a "ne lógasd a fejed" inkább pszicológiának éreztem, abban a helyzetben igenis szükség volt ilyenekre (más kérdés, hogy a játékon nemigen látszódott meg a hatása). De egy olyen meccsen, ahol szinte semmi nem sikerül, amikor a játék egyetlen elemében sem tudunk nemmhogy maradandót, de kevésbé szörnyűt sem produkálni, akkor mit tehet az edző? A hokiban ilyenkor jön a sorcsere, az lehet, hogy itt is segített volna... :-)))