Közlöm, amit közölni kell.
Kocsis István:
Válaszféle Jónás Péter
Balladájára

Tábort hiányoló igricem!
Megfejem én is a lángeszem,
hogy méltó választ kapjon versed
bár lángeszem most igen szenved.
Miként mondjak bizonyosat
arra ami minket izgat.
Egy tény: Tábor lészen,
noha semmi nincs még készen.
Így hát mondandóm szerény veleje:
a vágyainkat rágja a templom egere.
De hát „mindig így volt ez a világi élet”
a tábor hiánya minket lánggal éget.
Életünkhöz és vérünkhöz szerezzük a zabot
közben gondolunk egy-egy merészet és nagyot.
Jövőre is harsan ismét a trombita
többszörösen szólít behívó szava.
Már májusban közösen kiállunk a pástra
30 éves múltunk jubileumára.
Együtt lesz e napon több generáció
Megnyitja ajtait a Mathiász Panzió
Emlékezzünk vissza a daliás időkre,
amikor még „csak lakta” a tábort a tábor költője.
Emlékek, élmények torlódnak egymásra
A Gyáva Oroszlán Bátor Bakk Lukácsra
Újra lesz nagyfröccs no meg birkatokány
És ránc is lesz e hív sereg homlokán,
Hiszen már harmincszor újra füveltek a rétek,
de az ősbölények vissza-visszatértek.
Táborita csesznyék majd júliusba gyűlnek,
Az esti tüzek mellett össze is vegyülnek.
Egymáshoz betérnek kopogtatás nélkül.
A másik arcán látják az idő miként vénül.
Esős a július ázik a heveder.
Jó időt adj Urunk, kedvünket ne vedd el!
Szóljanak vígan szívükből a szavak,
Észre sem vesszük majd az idő, hogy elszalad.
Így élünk majd a derűs szép Pannóniába
Esténként szerényen megyünk a „könyvtárba”.
Káptalantóti volt a névadója
Kocsma a felirat könyvtár az ajtója.
Dalolunk, mesélünk sok vendéget várunk,
Végül a Barbabikumba csak visszatalálunk,
S majd mondjuk újra az igazat, dehogyis a gizdát
Dicsérjük újra szép Pannóniát
Hercegem, Péterem,
s Ti mindannyian,
kiknek táborunkhoz méltó sok-sok gondja van
Kérésképpen mondom ne hozd rám a frászt
„Műveld a csodát ne magyarázd”
S amíg a golgotán a hatvani könyvtár látszik
„Ez a mi hitünk valóságra válik”.
S ha nem lesz már öröm sem, a sör is elapadt
„Becsületes szegény legények pihennek majd a romok alatt”
Adysan, dacosan keményen és bátran
a hétpróbát mindigre együtt is kiálltan.
De addig még áll Buda, és él magyar.
Húrba csap az igric mondván tábort akar!