Nem tudom; az iszlám miszticizmus, szufizmus, a iszlám teokratikus államelmélet szerintem önmagában is értékessé teszi pl. az Istencsászárt (GEoD). Nem is beszélve a kormányzás vs. hatalom kérdéskörről vagy a hadseregről írottakról.

Rendkívüli finomságok vannak a későbbi részekben is: ahogy folyamatosan áthelyezi a fókuszt az egyik hatalmi csoportosulásról a másikra (amelyek egyúttal hatalomgyakorlási archetípusok is), ahogy leírja, hogy egy intézményesült hatalmi csoport hogyan veszti el rugalmasságát: a múlt adta tapasztalati előny hogyan fordul rigid korlátoltságba. Érdemes egyébként összevetni Teg hadi-startégiai eszmefuttatásait a kínai hadifilozófusok gondolataival. Szóval van benne munka rendesen.