Kedves Canis!

Lehet, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, de ha nem beszélünk egymással, nem is leszünk. Ezért lenne (lehetne) fontos kérdezni, hogy a másik világlátását is megértsd. De mégegyszer:
"Azonban a kijelentéseimet továbbra is fenntartom, hazudni nem szoktam és aki csak leghalványabban is erre utalgat, azt ugyanígy fogom rendreutasítani." - ne haragudj, de ezzel kapcsolatban kértem, hogy ne. Nem neveztelek hazugnak (sőt: ugye én lettem hitvány-közelségbe hozva...ezt is fenntartod?...), még csak nem is utaltam erre, így "rendreutasítani" sem kell. Kis segítség: megfogalmaztál valamit, amit én erősnek éreztem és érzek azóta is, ehhez a véleményemhez jogom van - ahogy neked is a tiédhez: te nagyon helyénvalónak érzed. Nincs ezzel semmi baj, mást gondolunk. Próbáltam a véleményemet korábbi mondataid fényében kidomborítani - de ettől te még azt gondolsz amit akarsz, nem kényszerítettelek semmire, a magam véleményét írtam. De könyörgöm: senki nem nevezett hazugnak, ne vádoljuk egymást ilyesmivel. És ezt nevezem személyeskedésnek: mikor nem a tárgyról, hanem egymás minősítgetéséről van szó. Ezt lehetne (nem kell persze) a magánlevélre korlátozni, és nem mást, természetesen nem a vélemények rejtegetésére gondoltam - nem is utaltam erre. Tényleg más-más hajóban evezhetünk, mert egészen kifordulva látom Nálad a saját mondataimat.

A vita szót gyakran használtam, nálam ez egy borzasztó pozitív kicsengésű szó: véleményeltérést, persze, de ezen túlmenően eszmecserét, beszélgetést, vélemények ütköztetését, az egymásra való figyelést jelenti számomra. A "hirdetéssel" semmi bajom nincsen, csupán a minősítgetéssel. Mondjuk én azért még a "hirdetésnél" is csak-csak előbbre helyezném a "beszélgetést" ami csak-csak feltételezi a másikra való nyitást IS. De nem kell egyetértenünk. A hirdetéseidet szívesen elolvasom - válaszolni vélhetőleg nem fogok rá, mivel nem "vitatkozik" nem "beszélget", hanem hirdet. Ez pedig egyoldalú dolog, nem kíváncsi a másikra. Majd megpróbálom befogadni.

Üdv:

B