Imádott nagybácsikám, aki évtizedekig élt Ausztráliában, hazajővén az ilyen színházi programokkal kapcsolatban csak annyit kérdezett: Hány szünet lesz? legjobban az operát szerette, mert ott sok volt a szünet és jó a büfé. :-))A nagybácsi egyébként teljesen offtopik, mert tökéletes szókinccsel és kiejtéssel beszélte a magyart, miközben az angolt is anyanyelvi szinten megtanulta, és az ifjúkorához képest beállt változásokat - 47-ben ment ki - is rezignáltan vette tudomásul. Mindnyájan nagyon szerettük, pedig - figyelem! - nem halmozott el minket ajándékokkal és nem bombázott pénzküldeméynekkel.