Járom az utam...

Járom az utam macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Ott kísért anyám iskolába szegény,
Ott volt a szeme, vigyázott reám,
Ott minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.

Járom az utam macskaköves úton,
Sok régi barát köszön énreám,
Én minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Megállok én egy neonlámpa alatt
Egy egész élet emlékeivel,
S azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.

Én örök-ifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret, á
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Ezt hallgatom, mert nagyon szép, tecccccikkk!