elárulom egyik legféltettebb titkomat, gyere, hajolj közelebb, de ne lehelj rám sörösen, légyszíves!
fantasztikus intellektusomat influenza vírusok kicsiny hada néhány óra alatt képes porig rombolni. ilyenkor aztán gondolataim plazmatikusan szétfolynak minden égtáj felé állaguk miatt pedig teljesen megragadhatatlanok. mire eldöntöm, hogy melyikbe akarok kapaszkodni, már régen nincs is ott, vagy ha mégis, már egész mást találok logikus folytatásának. ezt a képlékenységet pedig lehetetlen topicbarát formába önteni, ezért tartottam némi hatásszünetet. tekintve, hogy a küzdelem még folyik, írni már tudok, de gondolkozni nem, áthidaló megoldásként a tegnapi menü: sült virsli, hasábburgonya, csemegeuborka, pepsi cola.
azért volt jó, mert a koffein tisztítja a hörgőket, vagyis némi oxigén már az agyamba is jut, bár ennek láccattya még igen kevés. (gyönyörűséges ennek a láccattyá-nak az ilyenforma írásképe, nem? valami ősi, mágikus, sztyeppei erő sugárzik belőle.)