Idézet a "Mecseki séták és kirándulások", 1959. kiadványból:

"Induljunk reggel, vonattal Pécsvárad felé. A vicinális kanyargások között megy végig a hegy lábánál, s lassúságával időt enged, hogy apróra megnézhessük a zöldellő réteket, a kicsiny bányászfalvakat, Somogyot és Vasast, Hosszúhetényt, a mögöttük sötétlő erdős hegyeket. S közben mennyi új létesítmény! Hosszúhetény már kezd bányavárossá nőni. A vasas-hirdi állomáson rakják vagonba a Mecsek egyik nevezetességét, a fonolitot, (hangkő), melyet hazánkban csak a Kövesdi hegyen találunk meg.
Egy órai út után kiszállunk Pécsváradon. Az állomásépület előtt jelzőtábla mutatja, hogy balra a sárga sáv...stb."

Hát, igen! Ez az, ami már nem a mai kor emberének való. Akárhogy is szeretnénk. Szerintem sokat vesztünk vele...